Mi az a PCOS, és miért érdemes ismerni a főbb tüneteit?
Mi az a policisztás ovárium szindróma és miért fontos számunkra
Amikor azt halljuk, hogy policisztás ovárium szindróma, sokaknak ez bonyolult orvosi kifejezésként hangozhat, amely talán nem is érinti őket. Azonban a valóság az, hogy a PCOS – ahogyan ezt az állapotot rövidítve nevezik – körülbelül a reproduktív korú nők egytizedét érinti. Sokan közülük nem is tudják pontosan, mi történik a testükben. Az olyan kérdések, mint "PCOS, mi az?" vagy "Valójában mi is a PCOS?" gyakrabban merülnek fel, mint gondolnánk. És a válaszok nem mindig egyszerűek.
A policisztás ovárium szindróma nem csupán a petefészkek problémája. Ez egy komplex hormonális zavar, amely az egész testet érintheti – a rendszertelen menstruációs ciklustól kezdve a bőrproblémákon át a teherbe esési nehézségekig. Annak ellenére, hogy viszonylag gyakori, a PCOS gyakran felismeretlen vagy félreértett marad. Az egyik oka ennek az, hogy a tünetei nagyon egyediek, és más problémákkal is összetéveszthetők.
Hogyan ismerjük fel a PCOS-t? Nem csak a cisztákról szól
A szindróma neve arra vezetheti az embert, hogy azt gondolja, a fő probléma a petefészkek cisztáiban rejlik. Azonban a PCOS nem csak a „policisztás" petefészkekről szól, ahogy az elsőre tűnhet. Valójában azoknak a nőknek, akiknél ez a szindróma fennáll, nem feltétlenül vannak cisztáik, míg sok nő, akiknek cisztái vannak, nem szenved PCOS-ban.
A diagnózist az úgynevezett Rotterdami kritériumok alapján állapítják meg, amelyek három fő jelet tartalmaznak: rendszertelen vagy hiányzó menstruáció, a férfi hormonok szintjének emelkedésének jelei (például túlzott szőrnövekedés, vagy akné) és a policisztás petefészkek ultrahangos lelete. A diagnózis megerősítéséhez a három feltételből kettő is elegendő.
Más szavakkal, ha valaki azt kérdezi "PCOS – mi az?", nem lehet egy mondattal válaszolni. Ez egy sokrétegű állapot, amely minden nőnél másképp jelentkezhet.
Élet a PCOS-szal - több mint fizikai tünetek
Az egyik legnagyobb probléma, amellyel a PCOS-szal élő nők szembesülnek, a meddőség. A rendszertelen ovuláció vagy annak teljes hiánya miatt a teherbe esés gyakran bonyolult. De a PCOS hatásai nem csak fizikaiak. Sok nő számol be pszichológiai nehézségekről is, mint például szorongás, depresszió vagy alacsony önértékelés – gyakran a PCOS által okozott megjelenésbeli változások következtében (például túlzott szőrnövekedés, akné vagy súlygyarapodás).
Például Klára története, aki húszéves kora óta küzd PCOS-szal. „Eleinte azt hittem, csak túl sokat stresszelek, mert kimaradt a menstruációm. Aztán megjelent az akné, híztam tíz kilót néhány hónap alatt, és észrevettem sötét szőröket az államon. Az orvosnő endokrinológiára küldött, és akkor hallottam először a PCOS-ról. Nem értettem, mit jelent ez. De hamar rájöttem, hogy szinte az életem minden részét befolyásolja."
Mi a legfontosabb ebben az egészben? Az, hogy Klára nem kivétel. Hasonló történetet mesélhetne el minden tizedik nő.
Mi okozza a PCOS-t? A tudomány még keresi a választ
Bár a PCOS a leggyakoribb hormonális rendellenességek közé tartozik a nők körében, pontos oka még mindig nem ismert. A szakemberek egyetértenek abban, hogy a genetikai és környezeti tényezők kombinációja játszik szerepet. Ha az anya vagy a nővér PCOS-ban szenvedett, nagyobb a valószínűsége annak, hogy a család többi nőtagjainál is kialakul.
Az egyik elmélet szerint a PCOS-szal élő nők fokozott inzulinrezisztenciával rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy a testük rosszabbul reagál az inzulinra – a hormonra, amely a vércukorszintet szabályozza. Ez nemcsak az inzulin termelésének növekedéséhez vezethet, hanem a férfi hormonok (androgének) termelésének növekedéséhez is, ami zavarja az ovulációt. Sok PCOS-szal élő nőnek így egyúttal fokozottan fennáll a kockázata 2-es típusú cukorbetegség, magas vérnyomás és szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának.
A kezelés nem univerzális – függ a céltól
Mit tehet tehát egy PCOS-szal élő nő? Nincs egyszerű „gyógyulás", mivel a PCOS krónikus állapot. A kezelés ezért a tünetek enyhítésére és a hosszú távú szövődmények megelőzésére összpontosít. A kulcsfontosságú tényező az életmód.
Egészséges táplálkozás, rendszeres mozgás és a stressz csökkentése jelentősen javíthatja nemcsak a hormonális egyensúlyt, hanem a mentális jólétet is. Tanulmányok azt mutatják, hogy 5–10%-os testsúlycsökkenés is helyreállíthatja a rendszeres menstruációs ciklust és javíthatja az inzulinérzékenységet.
Bizonyos esetekben az orvosok hormonális fogamzásgátlót javasolnak a ciklus szabályozására és az androgén szint csökkentésére. Ha egy nő gyermeket szeretne, akkor ovulációt serkentő gyógyszerek vagy asszisztált reprodukció jöhet szóba.
Érdekes irány a természetes étrend-kiegészítők használata, mint például az inozitol vagy a D-vitamin, amelyek egyes tanulmányok szerint hozzájárulhatnak a jobb hormonális egyensúlyhoz. Fontos azonban mindig konzultálni a használatukról szakemberrel.
Próbálja ki természetes termékeinket
Fenntartható megközelítés a kezeléshez és az élethez
A PCOS-szal élő nők gyakran keresnek alternatívákat a hagyományos kezelésekre, és a természetesebb módszerek felé fordulnak. Nem csoda – ha az egész test egyensúlytalanságban van, logikus, hogy az életmódot egészében vizsgáljuk meg. És itt játszhat szerepet az ökológiai és fenntartható megközelítés az egészséghez.
Az ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszerek választása szintetikus peszticidek nélkül, hormonálisan aktív anyagoktól mentes természetes kozmetikumok vagy biopamutból készült ruházat apróságnak tűnhet, de összességében olyan környezetet teremtenek, amely kevésbé árt a testnek. Azok a nők, akik azt kérdezik, "mi az a PCOS és hogyan lehet vele élni", gyakran holisztikus megközelítésre váltanak: nemcsak a tüneteket kezelik, hanem az egész testet támogatják.
Hasonlóan más krónikus állapotokhoz, a PCOS esetében is igaz, hogy nagy szerepe van a tájékozottságnak. Minél többet tud egy nő a testéről, annál jobban képes reagálni annak jelzéseire. Az utóbbi években nő az érdeklődés a személyes tapasztalatok megosztása iránt, támogató csoportok, blogok és podcastok jönnek létre, ahol nők nyíltan beszélnek a szindrómával való küzdelmükről.
Ahogy Andrea Dunaif amerikai endokrinológus mondja: „A PCOS nem egy testrész betegsége. Ez egy olyan állapot, amely az egész embert érinti – fizikailag, mentálisan és társadalmilag." Éppen ezért érdemli meg a figyelmünket.
Akár valaki válaszokat keres arra a kérdésre, hogy "PCOS – valójában mi is ez a diagnózis?", akár már küzd ezzel a szindrómával, a jobb élet kulcsa a megértés, a türelem és az a hajlandóság, hogy megtaláljuk azt, ami az adott személy számára működik. Minden nő más – és így kell lennie az egészsége gondozásának is.
