A mikroműanyagok gyakrabban keletkeznek otthon, mint gondolná, és szélsőségek nélkül is csökkenthető
A mikroműanyagok olyan szóvá váltak, amely az utóbbi években otthonossá vált, akárcsak a műanyag dobozok a konyhai fiókban. Csakhogy ellentétben velük, nem látjuk őket, éppen ezért olyan nehéz velük bánni. Amikor azt mondjuk, hogy mikroműanyagok a háztartásban, sok ember elsősorban kozmetikumokra vagy csillámokra gondol, de a valóság sokkal szélesebb: apró műanyag részecskék keletkeznek a mindennapi használat során, amikor éveken át használt tárgyakat használunk, és gyakran észrevétlenül kerülnek a környezetbe. Ez nem egy marginális téma – mikroműanyagokat találtak a tengervízben, talajban, élelmiszerekben és a beltéri levegőben is. A kérdés tehát nem az, hogy találkozunk-e velük, hanem hol és miért keletkeznek, és hogyan lehet őket csökkenteni, hogy az a normális, rohanó életben is megvalósítható legyen.
Hogy világos legyen: a mikroműanyagok általában 5 milliméternél kisebb műanyag részecskék. Egy részük szándékosan készült (jellemzően mikrogolyók néhány régebbi kozmetikai termékben), de a legtöbbjük a nagyobb műanyagok lebomlásával és kopásával keletkezik – vagyis pontosan az történik, ami a mosás, takarítás, textíliák, csomagolások vagy például konyhai eszközök használata során történik. És éppen itt válik a háztartás egy kis „gyárrá” az apró részecskék számára, amelyek aztán a hulladékban, a levegőben vagy a vízben végzik.
Próbálja ki természetes termékeinket
Hol keletkeznek leggyakrabban mikroműanyagok a háztartásban és miért
Az egyik legnagyobb forrás meglepően a szintetikus textíliák. A fleece, poliészter, nejlon vagy elasztán – anyagok, amelyek kellemesek, rugalmasak és gyorsan száradnak – viselés és mosás során apró szálakat bocsátanak ki. A mosás különösen kritikus pillanat: a vízáramlás, a súrlódás és a centrifugálás képes „kifésülni” a mikroszálakat a textíliából, amelyek az elfolyó vízbe kerülnek. A szennyvíztisztítók bár egy részüket felfogják, de nem százszázalékosan, ráadásul a felfogott iszapot gyakran tovább használják (például mezőgazdaságban), így a részecskék visszakerülhetnek a környezetbe. A mosásból származó mikroszálak problémáját gyakran említik szakmai összefüggésekben is; jó áttekintést nyújt például az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) a műanyagokról és mikroműanyagokról, amely összefoglalja, miért olyan fontos a megelőzés.
Egy másik fejezet a műanyag csomagolások és edények, amelyeket a konyhában többször is melegítenek, mosnak és mechanikusan igénybe vesznek. Minél régebbi, karcosabb és gyakrabban van kitéve hőnek a műanyag, annál könnyebben szabadulhatnak fel belőle apró részecskék. Ez nem jelenti azt, hogy minden műanyag doboz azonnal „rossz”, de jó figyelembe venni az összefüggéseket: a hő és a mechanikai kopás alapvető fontosságú a részecskék felszabadulása szempontjából. Hasonlóképpen problémásak lehetnek bizonyos típusú tapadásmentes edények is, ha a felületük sérült és hámlik – itt már nem csak a főzés kényelméről van szó, hanem arról is, hogy mi kerülhet az ételbe.
A mikroműanyagok olyan dolgokból is felszabadulhatnak, amelyeket az ember elsőre nem feltételezne: mosogatószivacsok, bizonyos szintetikus kendők, olcsó műanyag kefék, de dekorációk és apróságok is a lágyított műanyagokból. A fürdőszobában aztán hozzájön a termékek és anyagok keveréke: eldobható borotvák, műanyag csomagolások, szintetikus textíliák (törölközők és fürdőszobai szőnyegek poliészter keverékkel), de még por is. Igen, a házipor is fontos – a mikroműanyagok ugyanis levegőben terjedhetnek és leülepedhetnek a felületekre. A beltérben a részecskék textíliákból, szőnyegekből, függönyökből, kárpitokból vagy hab töltelékekből is felszabadulhatnak.
Érdekes, hogy a mikroműanyagok nem csupán „újonnan” keletkeznek a háztartásban, hanem gyakran be is kerülnek: élelmiszercsomagolásokban, a boltból származó ruhákon, a kívülről behozott porban, vagy például mindennapi fogyasztási cikkekben. És van még egy erős forrás, amelyet a háztartási kontextusban gyakran inkább marginálisan említenek: víz. Mikroműanyagokat találtak ivóvízben a világ különböző részein; a helyzet a víz forrásától és kezelésétől függően változik. Tájékoztató kontextust a mikroműanyagok vízben és az élelmiszerláncban való jelenlétéről például az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) biztosít, amely hosszú távon foglalkozik a témával a kockázatok és bizonytalanságok szempontjából.
Miben ártalmasak a mikroműanyagok, és miért beszélünk róluk egyre többet
A mikroműanyagok esetében gyakran két dolog találkozik: magas fokú bizonytalanság (mivel a kutatás viszonylag fiatal és a metodikák fejlődnek) és ugyanakkor erős okok az óvatosságra. A mikroműanyagok már csak azért is problémát jelentenek, mert gyakorlatilag mindenütt jelen vannak és hosszú távon fennmaradnak. A természetben nem bomlanak le „nyom nélkül”, inkább fokozatosan aprózódnak még kisebb részecskékké. És minél kisebb a részecske, annál könnyebben terjedhet és potenciálisan behatolhat az élőlényekbe.
A károsságot általában több szinten írják le. Az első tisztán fizikai: a részecskék irritálhatják a szöveteket vagy felhalmozódhatnak az állatok emésztőrendszerében. A második szint kémiai: a műanyagok különféle adalékanyagokat tartalmazhatnak (színezékek, lágyítók, stabilizátorok), és egyúttal más anyagokat is megköthetnek a környezetben. A harmadik szint rendszerszintű: a mikroműanyagok a műanyagok túltermelésének és kopásának tünetei, valamint az otthon, a hulladék, a víz és a talaj közötti végtelen körforgásuké.
A háztartási szinten az embereket gyakran leginkább az érdekli, hogy ez mit jelent az egészségre nézve. A szakmai intézmények óvatosak a kategorikus kijelentésekkel, mivel az embereknél még mindig gyűjtik az adatokat a hosszú távú hatásokról és arról, hogy milyen szerepet játszik a részecskék mérete, az expozíció módja (belélegzés vs. fogyasztás) és az általános terhelés. Ennek ellenére érvényes egy ésszerű elv: amikor lehetséges csökkenteni a felesleges forrásokat, érdemes ezt megtenni – annál is inkább, mivel az intézkedések gyakran további előnyökkel járnak (kevesebb hulladék, pénzmegtakarítás, tisztább háztartás, tartósabb tárgyak). Ahogy néha mondják: „Nem a tökéletességről szól, hanem az irányról.”
Hogy ne csak elméletről legyen szó, elég egy rövid példa a mindennapi életből. Egy háztartásban több hónapig foglalkoztak azzal, miért jelenik meg folyamatosan finom por a sötét bútorokon, bár rendszeresen takarítanak. Végül kiderült, hogy a fő „hozzájáruló” egy régebbi szintetikus szőnyeg volt, amely kombinálva volt egy fleece takaróval, amely gyakran dörzsölődött a kanapéhoz. A szőnyeg természetes anyagúra cserélése és a fleece mosási szokásainak megváltoztatása (ritkábban, kíméletesebb program, teljes dob) után a por mennyisége láthatóan csökkent. Nem laboratóriumi mikroműanyag-mérésről volt szó, hanem gyakorlati tapasztalatról: amikor csökkentjük a súrlódást és a szálak felszabadulását, a háztartás egyszerűen tisztább – és ez egy olyan hatás, amit az ember azonnal észrevesz.
Hogyan csökkenthetjük a mikroműanyagokat a háztartásban, és hogyan szabadulhatunk meg tőlük a gyakorlatban
A jó hír az, hogy a mikroműanyagok csökkentésére vonatkozó tippek a háztartásban nem feltétlenül jelentenek radikális életmódváltást. Gyakran csak néhány szokásról és okosabb választásról van szó vásárlás vagy karbantartás során. Fontos, hogy olyan helyekre összpontosítsunk, ahol a legnagyobb a terhelés: mosás, takarítás, konyha és fürdőszoba.
A gyakorlatban egy egyszerű szabály működik: kevesebb műanyag, kevesebb súrlódás, kevesebb hő a műanyagon. A ruházat esetében nagy hatása van már annak is, ha a szintetikus anyagot kíméletesebben mossuk. Segít alacsonyabb hőmérsékleten mosni, kíméletesebb programokat választani, nem túlzásba vinni a centrifugálást, és főleg tele dobban mosni (mivel a ruhadarabok közötti kisebb súrlódás csökkentheti a szálak felszabadulását). Aki még tovább szeretne menni, használhat speciális tasakokat vagy szűrőket a mikroszálakra; hatékonyságuk változó, de gyakorlati akadályként értelmesek, különösen a fleece és sport ruházat esetében. Hasznos a vásárlás során is gondolkodni: a természetes anyagok, mint a pamut, len vagy gyapjú bár nem hatástalanok, de mikroműanyag szempontból nem adnak hozzá műanyag szálakat a vízhez. És amikor a szintetika értelmes (például funkcionális rétegeknél), érdemes minőségibb darabokat választani, amelyek tartósabbak, mivel a kopás az egyik fő kiváltó tényező a részecskék felszabadulásában.
A konyhában érdemes ellenőrizni főként a műanyagok hővel való érintkezését. Az étel műanyagban történő melegítése (különösen a mikrohullámú sütőben) nemcsak a mikroműanyagok miatt kockázatos, hanem azért is, mert a hő általában felgyorsítja az anyag öregedését. Nagyobb beruházások nélkül segít átváltani üvegre, rozsdamentes acélra vagy kerámiára ott, ahol meleg ételt melegítenek és tárolnak. A műanyag dobozok esetében érdemes kiszűrni azokat, amelyek karcosak, elhomályosultak vagy deformálódtak – ez általában jelzi, hogy az anyag már sokat kapott. Hasonlóképpen a konyhai eszközöknél: a műanyag lapátok és kanálok idővel elhasználódnak, és ha rajtuk látható a „rágás” vagy a lágyulás, jobb őket fa, rozsdamentes acél vagy kiváló minőségű, magas hőmérsékletre tervezett szilikonra cserélni.
A fürdőszobában és a takarítás során gyakran sokat lehet tenni apróságok egyszerű cseréjével. A szintetikus szivacsok és eldobható kendők gyorsan morzsolódnak, míg a természetes alternatívák (cellulóz szivacsok, természetes szálú kefék, pamut vagy lenvászon törlőkendők) hosszabb élettartamúak és kevesebb műanyag részecskét „engednek” ki. Ugyanígy a felesleges műanyag mikrorészecskéket nem tartalmazó kozmetikumok ma már standard – az EU-ban a szándékosan hozzáadott mikrogolyók egyes termékekben korlátozottak, de még mindig érdemes elolvasni az összetételt, és olyan termékeket választani, amelyek kíméletesebbek a vízi utakhoz. Ha emellett áttérünk szilárd szappanokra, samponokra vagy utántöltős tisztítószerekre, akkor csökken a csomagoló műanyag is, amely idővel újabb hulladékká válik.
És mit jelent az, hogy „hogyan szabaduljunk meg a mikroműanyagoktól”, ha már a háztartásban vannak? Teljesen elkerülni őket nem lehet, de csökkenthető a mennyiségük a levegőben és a porban. Segít a rendszeres szellőztetés, a jó minőségű porszívóval való porszívózás (lehetőleg hatékony szűréssel) és a nedves törlés, mivel a száraz törlés inkább felkavarhatja a részecskéket. A textíliák esetében érdemes korlátozni a felesleges „szőrös” szintetikákat ott, ahol sokat ülnek és mozognak – például a kanapén lévő takarók, amelyek naponta dörzsölődnek a ruházathoz. Ha már otthon vannak, érdemes őket legalább ésszerűen mosni, és nem szárítani a szárítógépben magas hőmérsékleten, ha nem szükséges.
A gyors eligazodáshoz elegendő néhány lépést követni, amelyek nagy tervezés nélkül is megvalósíthatók:
Gyakorlati tippek a mikroműanyagok csökkentésére otthon
- Mossa a szintetikus anyagokat kíméletesebben: alacsonyabb hőmérséklet, kíméletesebb program, tele dob, ésszerű centrifugálás; a fleecenél fontolja meg a mikroszálas tasakot vagy szűrőt.
- Ne melegítse az ételt műanyagban, és a karcos műanyag dobozokat inkább távolítsa el; meleg ételhez használjon üveget vagy rozsdamentes acélt.
- Cserélje le a takarító apróságokat: a morzsolódó szintetikus szivacsok helyett válasszon természetes keféket, cellulózt, pamutot vagy lent.
- Korlátozza a „szőrös” szintetikus anyagokat a nappaliban (fleece takarók, olcsó műszálas huzatok), ahol sokat dörzsölődnek és porolnak.
- Takarítson úgy, hogy a por ne kavarodjon fel: porszívózzon és töröljön nedvesen, rendszeresen szellőztessen.
Az egész témának van még egy dimenziója, amely néha elveszik: a mikroműanyagok nemcsak az egyén „hibája”. Azoknak az eredménye, ahogyan a gyártás, a csomagolások, az anyagok elérhetősége és az, amit normális fogyasztásnak tekintünk, beállítva van. Annál is fontosabb, hogy a háztartási szintű változások valóban elérhetők és gyakran azonnali hatással bírnak – kevesebb egyszer használatos termék, kevesebb por, kevesebb felesleges műanyag a konyhában. És ha ehhez még hozzáadódik a minőségibb termékek és jobb rendszerszintű megoldások iránti nyomás, akkor ez egy értelmes irányt ad össze.
Talán a leggyakorlatiasabb végül egyszerű kérdést feltenni: valóban szükséges-e, hogy minden a műanyag körül forogjon otthon, ami gyorsan elhasználódik? Sok esetben elég néhány csere – üvegedény a műanyag helyett, fa kefe a morzsolódó szivacs helyett, minőségibb ruházat a gyors szintetika helyett – és a mikroműanyagok megszűnnek elvont rémként lenni. Csak egy újabb okká válnak arra, hogy előnyben részesítsük azokat a dolgokat, amelyek tovább tartanak, és a háztartásban nyugodtabban és tisztábban hatnak.
