Ökológiai temetések kínálnak kíméletesebbú búcsút --- Wait, the target language is Hungarian (hu),
A halál olyan téma, amelyről a cseh társadalomban nem szívesen beszélnek. Mégis éppen az, ahogyan elbúcsúzunk halottainktól, sokat elárul arról, hogyan viszonyulunk a természethez, az élethez és azokhoz az értékekhez, amelyeket fontosnak tartunk. Az utóbbi években egyre több ember kezdi el kérdezni, hogy a hagyományos temetés valóban az egyetlen lehetőség-e – és hogy léteznek-e olyan módok, amelyekkel környezetbarátabban búcsúzhatunk el szeretteinktől. Az ökológiai temetés nem csupán divatos hóbort, hanem átgondolt válasz arra a kérdésre, hogy mi történik testünkkel, miután elmegyünk, és milyen lenyomatot hagyunk a bolygón még halálunk után is.
Az érdeklődés e téma iránt világszerte növekszik. A brit Dying Matters szervezet felmérései szerint egyre nagyobb arányban gondolkodnak ökológikusabb temetésről az emberek a különböző korosztályokban – és nemcsak azok, akik általánosan érdeklődnek a fenntartható életmód iránt. Ez logikus. Ha valaki egész életében szelektíven gyűjti a hulladékot, kerüli a műanyagokat és helyi élelmiszereket választ, természetes, hogy azt szeretné, hogy utolsó útja is megfeleljen ezeknek az értékeknek.
Próbálja ki természetes termékeinket
Mit tesz valójában a hagyományos temetés a környezettel?
Ahhoz, hogy megértsük, miért van értelme az ökológiai alternatíváknak, érdemes először megvizsgálni, hogy milyen környezeti terhelést jelentenek a szokásos temetési módok. A klasszikus földbe temetés lakkozott fakoporsóval, szintetikus anyagokkal bélelve, számos ökológiailag problematikus elemet foglal magában. A koporsó gyártása során gyakran rosszul kezelt erdőkből származó fát használnak fel, a test balzsamozásához formaldehidet és egyéb vegyi anyagokat alkalmaznak, a temetési szertartások pedig szállítással, energiafelhasználással és hulladéktermeléssel járnak. Maga a temetkezési ipar az Egyesült Államokban például a Nemzeti Temetkezési Igazgatók Szövetsége adatai szerint évente óriási mennyiségű acélt, betont és vegyszereket fogyaszt.
A hamvasztás, amely Csehországban rendkívül elterjedt – a Cseh Statisztikai Hivatal adatai szerint az elhunytaknak több mint 80%-át hamvasztják el –, a területfelhasználás szempontjából takarékosabb, de energiaigényes. A test elégetése CO₂-t, nitrogén-oxidot, és fogászati amalgámtömések esetén higanyt is bocsát a levegőbe. Ez nem jelenti azt, hogy a hamvasztás rossz választás, de helyénvaló elmondani, hogy annak sincs környezeti hatása.
Éppen ebből a tudatosságból nő ki az alternatívák iránti vágy – olyan temetési módok iránt, amelyek közelebb állnak a természet természetes ciklusaihoz, és amelyek nem hagynak maguk után felesleges ökológiai lábnyomot.
Milyen ökológiai temetési lehetőségek léteznek?
Az ökológiai temetkezés világa meglepően sokszínű. Olyan országokban, mint az Egyesült Királyság, Németország vagy Skandinávia, ezek az alternatívák közül sok már teljesen meghonosodott és jogszabályilag is rögzített. Csehországban a helyzet bonyolultabb, de korántsem reménytelen.
Az ökológiai temetés legismertebb és legelérhetőbb formája az úgynevezett természetes temetés, amelynek során a testet koporsó nélkül vagy biológiailag lebomló anyagokból készült koporsóban – például vesszőből, bambuszból, szilárd kartonból vagy lakkozatlan fából – helyezik a földbe. A testet nem balzsamozzák vegyszerekkel, és a sírt nem kőből készült sírkő, hanem inkább egy élő fa vagy egyszerű fatábla jelöli. Az angolszász világban „woodland burial grounds"-nak, azaz erdei temetőknek nevezett ilyen temetkezési helyek a természet közepén nyújtanak nyugalmat a gyászolóknak, ahol másképpen találkozhatnak szeretteikkel, mint egy hagyományos kőtemetőben.
Egy másik érdekes lehetőség az aquamáció, amelyet alkalikus hidrolízisnek is neveznek. Ez egy olyan eljárás, amelynek során a testet víz és kálium-hidroxid segítségével, magasabb hőmérsékleten bontják le. Az eredmény csontok, amelyek ezután hamvaszthatók, valamint tápanyagokban gazdag folyadék, amely trágyaként használható. Az aquamáció lényegesen kevesebb energiát igényel, mint a hamvasztás, és nem bocsát káros anyagokat a levegőbe. Jelenleg legálisan elérhető például az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államok egyes részein vagy Kanadában.
Még futurisztikusabban hangzik, de valójában nagyon természetes a terramáció vagy más néven „emberi komposzt" módszere. A testet speciális tartályba helyezik szerves anyaggal együtt, ahol szigorúan ellenőrzött körülmények között körülbelül 30-45 nap alatt természetesen komposztálódik. A keletkező talaj kertben vagy erdőben használható fel. Ezt a módszert először Washington állam legalizálta 2019-ben, azóta pedig több más állam is átvette. Mintha ezzel Walt Whitman költő szavai teljesednének be: „Minden atom, amely hozzám tartozik, hozzád is tartozik" – a test szó szerint visszatér az élet körforgásába.
Léteznek kevésbé ismert innovációk is, mint például a gombák segítségével végzett temetés – egy speciális öltöny micéliummal borítva, amely elősegíti a test lebomlását és semlegesíti a méreganyagokat. Ezt a módszert az amerikai Coeio cég népszerűsíti, és bár még inkább a kísérlet határán mozog, megmutatja, merre tart az ökológiai temetkezés.
Hogyan áll a jogszabályi helyzet Csehországban?
És most következik az a kérdés, amely mindenkit érdekel, aki az ökológiai temetésen gyakorlatiasan gondolkodik: mit enged meg a cseh jogszabályozás? Az alapvető jogi keretet a temetkezésről szóló 256/2001. sz. törvény jelenti, amely meghatározza az emberi maradványok kezelésének, a temetők működtetésének és a temetkezési szolgáltatásoknak a feltételeit. Ezt a törvényt olyan időszakban fogadták el, amikor az ökológiai temetési alternatívák cseh viszonylatban gyakorlatilag ismeretlenek voltak, és tartalma is ezt tükrözi.
A cseh jogszabályozás jelenleg a temetés két alapvető formáját engedélyezi: a földbe temetést és a hamvasztást. A testet nyilvántartott temetőben kell elhelyezni vagy krematóriumban elégetni. Ez azt jelenti, hogy a fent említett alternatívák többsége – az aquamáció, a terramáció vagy a szó valódi értelmében vett erdei temetés – Csehországban jogilag nem elérhető. A törvény például kifejezetten nem számol a kijelölt temetőkön kívüli temetés lehetőségével, tehát egy magánterületen lévő fa alatti temetéssel sem, ahogyan az egyes más országokban működik.
Mindazonáltal léteznek bizonyos lehetőségek, amelyekkel a jelenlegi jogi kereten belül is közelíthetünk az ökológiai temetéshez. A hamvasztás önmagában viszonylag nagy szabadságot kínál a hamvak kezelésében. A törvény ugyan előírja, hogy a hamvakat temetőben kell elhelyezni, ugyanakkor lehetővé teszi azok szétszórását az ún. szóróréteken, amelyek a temetők részét képezik. Egyes hozzátartozók a hamvak természetben való szétszórása mellett döntenek, például folyóba vagy erdőbe – ez a gyakorlat egyfajta jogi szürke zónában zajlik, és a hatóságok általában nem üldözik kifejezetten, mégis a törvény nem határozza meg egyértelműen engedélyezettként a temetőkön kívül.
A koporsó anyagát illetően a törvény nem határoz meg pontos előírásokat, és nem zárja ki az ökológiailag kíméletes anyagok használatát. A vesszőből, bambuszból vagy kartonból készült koporsók tehát jogilag alkalmazhatók, ha megfelelnek az alapvető higiéniai és technikai követelményeknek. Itt nyílik tér egy valóban fenntarthatóbb választásra a jelenlegi rendszeren belül is. Egyes cseh temetkezési vállalkozások már kínálják ezeket a lehetőségeket, vagy hajlandók azokat közvetíteni a hozzátartozók kérésére.
Az erdei temetők kérdése Csehországban egyelőre nyitott. A bevezetésükről szóló viták folynak, de konkrét jogszabályi változások még nem születtek. A szomszédos Németországban eközben az ún. „Friedwälder" – erdei temetők, ahol a hamvakat fák tövénél helyezik el – már a 90-es évek óta teljes értékű alternatívaként működnek. Csehország hasonló utat járhatna be, ha a temetkezési törvény megkapná a szükséges módosítást.
A helyzetet jól szemlélteti egy brünni család története, amely a nagyanya halála után olyan temetési módot keresett, amely összhangban van az elhunyt egész életen át tartó természetszeretetével. A nagyanya egész életében gondozta a kertjét, és azt kívánta, hogy egy fa alatt temessék el. A család végül a hamvasztás mellett döntött, a hamvakat biológiailag lebomló urnában helyezték el, amelyet egy természetes jellegű temető területén egy tölgyfa tövénél ástak el. Bár ez nem volt erdei temetés a szó teljes értelmében, olyan kompromisszum volt, amely a családnak az értelmes búcsú érzését adta.
Mit tehet ma?
A jogszabályi korlátok ellenére a helyzet nem reménytelen. A nyilvánosság érdeklődése a környezetbarátabb temetési formák iránt növekszik, és ezzel együtt nő a törvények megváltoztatására irányuló nyomás is. Az olyan szervezetek, mint a Naděje pro umírání (Remény a haldoklásnak) vagy a palliatív ellátás területén működő különböző kezdeményezések, fokozatosan nyitják meg a nyilvános vitát arról, hogyan szeretnénk viszonyulni a halálhoz – és ezáltal a temetkezéshez is.
Ha azt szeretné, hogy utolsó útja a lehető legkevésbé terhelje a környezetet, érdemes néhány konkrét dolgon elgondolkodni. A temetkezési vállalkozás kiválasztásakor kérdezzen rá az ökológiailag kíméletes koporsó vagy urna lehetőségére. A tőzeglápból, sóból vagy újrahasznosított papírból készült biológiailag lebomló urnák Csehországban is elérhetők. Ha a hamvasztást választja, tudja meg, hogy a krematórium megfelel-e a modern kibocsátási szabványoknak. És nem utolsósorban – hagyjon hátra írásos kívánságot arról, hogyan szeretné, hogy eltemetjék. A hozzátartozóknak akkor nem kell találgatniuk, és a gyászra és az emlékekre koncentrálhatnak.
Az ökológiai temetés nem arról szól, hogy lemondunk a méltóságról vagy a hagyományokról. Inkább egy tudatos döntés arról, hogy életünk utolsó aktusában is összhangban szeretnénk lenni azokkal az értékekkel, amelyeket képviseltünk. A cseh jogszabályozás egyelőre elmarad attól, amit más európai országok kínálnak, de a változásra irányuló nyomás erősödik – és ezzel együtt a remény is, hogy a közeljövőben mindenki választhat olyan búcsút, amely valóban a sajátja lesz.
