Hogyan csökkentsük az egyszer használatos műanyagokat, hogy pénzt, időt és helyet spóroljunk a szeme
Az az elképzelés, hogy egy háztartás meglenne egyszer használatos műanyagok nélkül, elsőre úgy hangozhat, mintha csak az elhivatott minimalisták számára lenne, akik saját pamutot termesztenek otthon, és sosem felejtenek el vászonzacskót vinni magukkal. Azonban a valóság sokkal hétköznapibb: az egyszer használatos műanyagok többsége nem meggyőződésből kerül az életbe, hanem megszokásból és kényelemből. Éppen ezért van értelme egy kis „teszt" kísérletet végezni – például hogy néz ki egy hét egyszer használatos műanyagok nélkül. Nem tökéletességi versenyként, inkább egy tükörként, amely megmutatja, hol vannak a legnagyobb hiányosságok otthon.
Az egyszer használatos csomagolásoknak és eszközöknek van egy különleges tulajdonságuk: szinte láthatatlanok, amíg el nem kezdenek felhalmozódni a szemetesben. Péksütemények zacskója, joghurtos pohár, műanyag fólia, sajtos csomagolás, kávékapszula, „csak út közben" vízpalack. Minden egyes dolog ártalmatlannak tűnik, de összességében meglepően nagy hulladék- és pénzcsomagot jelent – és nem is arról van szó, hogy mindent ki kellene dobni és új „öko" dolgokkal helyettesíteni. Gyakran elég néhány lépést megváltoztatni a vásárlás és a konyha területén, hogy az egyszer használatos műanyagok csökkentése a rutin természetes részévé váljon.
Van még egy ok, amiért érdemes ezzel foglalkozni: a műanyagok környezetben apróbb részekre bomlanak, és mikroműanyagok keletkeznek, amelyek bekerülnek a vízbe, a talajba és az élelmiszerláncba. Aki szeretne tájékozódni a tágabb összefüggésekben, kezdheti például az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) által hosszú távon közzétett áttekintésekkel, vagy az Európai Unió műanyag hulladékkal és megelőzéssel kapcsolatos információival. Nem arról van szó, hogy pánikolni kellene a műanyagok miatt, inkább arról, hogy meg kell érteni, hogy az egyszer használatos műanyagok gyakran a legkevésbé szükséges részei az egész egyenletnek.
Próbálja ki természetes termékeinket
Hogy néz ki egy hét egyszer használatos műanyagok nélkül: egy kis kísérlet a valós életben
Egy hét egyszer használatos műanyagok nélkül általában nem drámai „előtte és utána" formájában mutatkozik meg, inkább apró pillanatok sorozataként, amikor az ember automatikusan nyúl valamiért, amit korábban észre sem vett. Jellemzően már hétfő reggel elkezdődik: elfogy a kávé, és a leggyorsabb megoldás a kapszula vagy az instant keverék műanyagban. Azonban ha a cél az egyszer használatos műanyagok csökkentése, hirtelen értelmet nyer, hogy saját dobozba vásároljunk kávét a csomagolásmentes boltban, vagy válasszunk jobban újrahasznosítható csomagolást, esetleg térjünk át a klasszikus elkészítésre adagok nélkül.
Aztán jön az ebéd a munkahelyre. Saláta műanyag tálban, egyszer használatos evőeszközök, leveses pohár – minden szükségszerűnek tűnik, de gyakran csak arról van szó, hogy kéznél legyen saját doboz és evőeszköz. Valóban működik egy egyszerű szabály: ami újra használható, azt érdemes magunkkal hordani. Nem azért, hogy „öko" kinézetűek legyünk, hanem mert kényelmes és pénzügyileg is előnyös.
Szerdán általában kiderül, hogy a legnagyobb kihívás nem abban rejlik, hogy mit vásárolunk, hanem abban, hogy hogyan vásároljuk. Például a péksütemények: sok boltban automatikusan veszik a műanyag zacskót. Pedig elég egy hálós zsák vagy papírzacskó, esetleg saját szövetből készült. A gyümölcsöknél és zöldségeknél ugyanígy. Különösen, ha gyakrabban és kevesebbet vásárolunk, a háztartás egyszer használatos műanyagok nélkül hirtelen valóságosabbá válik – mert nincs szükség mindent „tartalékba" csomagolni, és az élelmiszerek gyorsabban fogynak el.
És pénteken jön a tipikus pillanat: este a barátokkal, valami innivaló, valami rágcsálnivaló. Az egyszer használatos poharak és szívószálak klasszikusak, amelyek ott is megjelennek, ahol az ember nagyobb odafigyelést várna. Pedig a megoldás banálisan egyszerű – poharak, bögrék, vagy ha kültéri eseményről van szó, akkor néhány strapabíró pohár, amelyeket el lehet mosni. Ez egyike azoknak a részleteknek, amelyek kicsinek tűnnek, de a gyakorlatban óriási különbséget jelentenek.
Hogy ez az kísérlet minél inkább „életszerű" legyen, segít egy konkrét helyzet, amelyet szinte mindenki ismer: kétgyermekes család, szokásos munkahét, nincs extra idő. Hétfőn otthon eldöntik, hogy nem vesznek palackozott vizet és üdítőt PET-palackokban. Ehelyett egy kancsó citromos és mentás vizet készítenek, az iskolába újrahasználható palackokat készítenek elő. Kedden az egyszer használatos uzsonnás zacskókat dobozokkal váltják fel. Szerdán vásárolnak drogériában – három műanyag palack helyett utántöltőket vagy szilárd változatokat (szappan, sampon) vesznek. Csütörtökön jön az első „krízis": a gyermek kedvenc joghurtját akarja, ami csak műanyagban kapható. Így kompromisszumot kötnek – megveszik a joghurtot, de tervezik, hogy hétvégén kipróbálják a nagyobb üveges kiszerelést vagy a házi készítést. A hét nem tökéletességgel zárul, hanem azzal az érzéssel, hogy a változás valóságos, és nem mindenről van szó, hanem a leggyakoribbakról.
Ez a legértékesebb tanulság: az egyszer használatos műanyagok csökkentése nem hősiességről szól, hanem egy rendszer beállításáról, amely „jó irányba tereli" az embert akkor is, amikor nincs energiája gondolkodni.
„A legnagyobb változások gyakran nem nagy gesztusokból erednek, hanem apró döntésekből, amelyek nap mint nap megismétlődnek."
Háztartás egyszer használatos műanyagok nélkül: hol könnyű és hol kell türelem
Amikor azt mondják, hogy háztartás egyszer használatos műanyagok nélkül, az emberek gyakran egy befőttesüvegekkel teli konyhát és bambusz fogkefékkel teli fürdőszobát képzelnek el. Valójában hasznosabb a háztartást néhány „zónaként" nézni, ahol az egyszer használatos műanyagok a leggyakrabban megjelennek: konyha, fürdőszoba, takarítás és vásárlás otthonon kívül.
A konyhában a legnagyobb hulladékforrás az élelmiszerek csomagolása és a tárolással kapcsolatos dolgok. A műanyag fólia és zacskók tipikus példák: rövid ideig használják őket, de újra és újra megvásárolják őket. Pedig léteznek egyszerű alternatívák – dobozok, üvegek, viaszos kendők, szövet zacskók. Nem arról van szó, hogy mindennek azonnal meg kell lennie, inkább arról, hogy az egyszer használatos dolgokat fokozatosan helyettesítsük, ahogy kifogynak. A gyakorlatban gyakran a legjobb azzal kezdeni, amit naponta használnak: uzsonnák, péksütemények, zöldségek, vacsora maradékai. Minél gyakrabban használunk valamit, annál gyorsabban jelentkezik a megtakarítás és a kevesebb hulladék.
A fürdőszoba azért érdekes, mert viszonylag gyorsan nagy változást lehet elérni, anélkül, hogy fájna. Szilárd szappan a műanyag flakonban lévő folyékony helyett, szilárd sampon vagy kondicionáló, utántöltők, mosható textil vattakorongok. A fogápolás és borotválkozás lehet egyéni – valaki gyorsan megszokja az újrahasználható borotvát, más marad a sajátjánál. Érdemes azzal kezdeni, ami kellemes és funkcionális, mert a szokás így magától marad meg.
A háztartási takarítás egy külön fejezet. Az egyszer használatos műanyag tisztítószer-csomagolások mindenhol ott vannak, de gyakran léteznek koncentrált változatok, amelyek tovább tartanak, vagy utántöltési lehetőség. Aki még egyszerűbben szeretne menni, gyakran elég néhány alapvető szerrel (pl. szappan, szódabikarbóna, ecet) – csak jó, ha bevált eljárásokat követünk, hogy ne keverjünk otthon valami nem megfelelőt. Ha valaki a hulladékmegelőzés és újrahasználat tekintetében tekintélyes forrásokra akar támaszkodni, a közintézmények és a hulladékgazdálkodásra szakosodott szervezetek is gyakran hasznos anyagokkal rendelkeznek; általában érdemes követni a „reduce, reuse" elveket, és csak utána a „recycle" elveket, amelyek a nemzetközi ajánlásokban ismétlődően megjelennek.
Paradox módon a legnehezebb „a külvilágban": étel elvitelre, gyors vásárlások, rendezvények, utazás. Ott találkozik az ember a leggyakrabban azzal, hogy az egyszer használatos műanyag az alapértelmezett. És éppen itt segít egy kis felszerelés: palack, doboz, evőeszköz, péksüteményes zacskó. Nem kötelezettségként, inkább biztosítékként. Ha kéznél van, csökken annak valószínűsége, hogy a szemetesben végez egy újabb fedél, pohár vagy zacskó.
Hogyan csökkentsük az egyszer használatos műanyagokat: egyszerű tippek, amelyek a mindennapi tempóban is működnek
Az egyszer használatos műanyagok csökkentésének kérdésekor csábító „tökéletes listát" keresni, de hasznosabb néhány tippet találni, amelyek megfelelnek a konkrét háztartásnak. Ennek ellenére vannak lépések, amelyek újra és újra megjelennek a tapasztalatok során és szinte mindig működnek – főleg azért, mert időt és gondot takarítanak meg. És ha ezeket egy kis tervezéssel összevonjuk, meglepően egyszerű.
Egyszerű tippek a műanyagok csökkentésére (nagy áldozatok nélkül)
- Mindig legyen nálunk egy vászontáska és egy péksüteményes zacskó (ideális esetben tartsuk őket a hátizsákban vagy az autóban), mert a legtöbb műanyag „felejtésből" keletkezik.
- Cseréljük le az egyszer használatos palackokat egy minőségi vizespalackra, és otthon legyen egy kancsó vagy szűrő ízlés szerint; ez megspórolja a „gyors" vásárlásokat is.
- Vásároljunk gyakrabban és kevesebbet, hogy ne kelljen annyit csomagolni és tárolni; ezzel csökkentjük az élelmiszerpazarlást is, amely szorosan összefügg a csomagolással.
- Adjunk esélyt a csomagolásmentes vásárlásnak vagy az utántöltésnek legalább néhány tételnél (rizs, zabpehely, dió, mosószer); elég két dologgal kezdeni, és fokozatosan hozzáadni.
- Cseréljük le a fóliát és zacskókat dobozokra és üvegekre, amelyek már gyakran vannak otthon; ideális, ha a mártások vagy befőttek üvegeit is újrahasznosítjuk, amelyek egyébként az üvegszemétben végeznék.
- Tartsunk egy „vészhelyzeti" dobozt a munkahelyre vagy az iskolába – ha maradékok vannak, nem kell azokat egyszer használatos csomagolásba csomagolni.
- Ne vegyük dogmatikusan: ha néha a műanyag az egyetlen ésszerű lehetőség, jobb folytatni, mint teljesen feladni.
Ezek mögött a tippek mögött egyszerű logika áll: az egyszer használatos műanyagok leggyakrabban a sietség pillanataiban jelennek meg. Aki tehát valóban csökkenteni akarja a fogyasztást, nem azzal nyer, hogy tíz cikket elolvas, hanem azzal, hogy megkönnyíti a döntéshozatalt a való életben. Ebben rejlik az „egy hét egyszer használatos műanyagok nélkül" varázsa – megmutatja, hol vannak a gyenge pontok, és hol megy végbe szinte magától a változás.
A nagy téma gyakran az élelmiszervásárlás is. Néha azt mondják, hogy a csomagolásmentes vásárlás az egyetlen helyes út, de a valóság sokszínűbb. Néha ökológiailag és gyakorlatilag is értelmesebb nagyobb kiszerelést vásárolni, amely tartós, máskor pedig helyi terméket válasszunk, amely jól újrahasznosítható csomagolásban van. Fontos, hogy ne essünk abba a csapdába, hogy ha nem megy száz százalékosan, akkor nincs értelme. Éppen ellenkezőleg: a legnagyobb hatást azok a változások érik el, amelyek hosszú távon fenntarthatók, mert a mindennapi élet részévé válnak.
Ebben az értelemben érdemes elgondolkodni azon is, hogy mi van otthon. Valakinek az a benyomása, hogy egy „műanyagmentes" háztartáshoz új edényeket, új zacskókat, új fogkeféket kell vásárolni. Pedig gyakran a legkíméletesebb az, ha a meglévő dolgokat teljes mértékben kihasználjuk. Az uborkás üveg hüvelyesek tárolódobozává válik, a régi pamut póló takarítókendővé, egy egyszerű doboz uzsonnás csomagolássá. A fenntarthatóság ugyanis nemcsak az anyagról szól, hanem az élettartamról és az újrahasználatról is.
És mi van akkor, ha felmerül a kérdés, amely szinte mindenkiben felmerül: van-e ennek az egésznek értelme, amikor a műanyagokat nagyipari méretekben gyártják? Van, mert a kereslet alakítja a kínálatot, és mert a szokások terjednek. Ha valaki elkezd saját poharat vagy dobozt hordani, gyakran mások is csatlakoznak – munkatárs, barát, gyerekek az iskolában. Ráadásul: egy háztartás, amely megtanulja csökkenteni az egyszer használatos műanyagok használatát, általában egyszerűsíti a vásárlásokat, javítja a konyha szervezettségét és általában csökkenti a hulladék mennyiségét. Ez nemcsak egy „öko projekt", hanem a mindennapok gyakorlati változása.
Talán éppen ezért a legkellemesebb az egészben az, hogy fokozatosan megváltozik a tárgyakhoz való viszony. A gyors „venni–használni–kidobni" helyett visszatér az életbe az egyszerű gondoskodás: mosás, elrakás, újrahasználás. És amikor az ember egy hét után belenéz a szemetesbe, meglepően látható. Nem mint egy tökéletes kép, hanem mint egy csendes bizonyíték arra, hogy még a város, a munka és az iskola mindennapi ritmusában is lehet kicsit könnyebben élni – kevesebb csomagolással, kevesebb konyhai káosszal és azzal az érzéssel, hogy bizonyos dolgok egyszerűen már nem kell, hogy egyszer használatosak legyenek.
