Hogyan készítsünk flamandert, és miért fogja szeretni

Mi az a flamendr, és miért tér vissza a cseh asztalokra?

A cseh konyhában időről időre felbukkan egy étel, amely újdonságnak tűnik, de valójában hosszú múltra tekint vissza, és csak egy időre feledésbe merült. Az egyik ilyen étel a flamendr – egy karakteres, laktató és illatos étel, amely egyre népszerűbb a hagyományos cseh konyha kedvelői és az új generációs házi szakácsok körében. A flamendr a cseh vendégszeretet legjavát ötvözi: egyszerű alapanyagok, gazdag íz és kiadós adag, amely jól laktat.

Legyen szó sertés flamendről, csirke változatról vagy a kocsmák menüjén szereplő verzióról, ezek az ételek közös vonása, hogy nem fukarkodnak az ízzel vagy a fűszerességgel. Van, aki gyors ebédként készíti serpenyőben, mások kiadós vacsoraként, ropogós kenyérrel vagy zsemlegombóccal. De honnan is származik a flamendr?

A flamendr eredete és visszatérése a konyhákba

A „flamendr" kifejezés talán rejtélyes valakinek, de valójában meglehetősen színes eredettel bír. Eredetileg egy flamand katonát jelentett, és később a cseh nyelvben szlengként használták valakire, aki a kocsmákat járja – néha talán túlságosan is gyakran. Éppen a kocsmák világából származnak az első említések erről az ételről.

A kocsmás flamendr elsősorban a kilencvenes években kezdett megjelenni, mint ízletes, megfizethető és laktató csemege, amely kiválóan illett a sörhöz. Olyan volt, mint egy „sörpörkölt", csak több fokhagymával, hagymával, borssal és néha csípős paprikával. Gyakran kenyérrel vagy burgonyával tálalták, és az volt a célja – ahogy mondták – „felébreszteni a gyomrot".

Míg néhány hagyományos recept idővel feledésbe merült, a flamendr egyszerűségének és ízének köszönhetően a mai napig megőrzi helyét. Az utóbbi években pedig különböző variációkban jelenik meg azokban a háztartásokban is, amelyek előnyben részesítik a házi főzést felesleges félkész termékek nélkül.

Hogyan készül a klasszikus sertés flamendr

Amikor azt mondjuk, flamendr recept, a legtöbb cseh embernek a sertéshússal készült jut eszébe. Ez az étel alapvető változata, amely hétköznapi alapanyagokat használ, mégis elbűvöli intenzív ízével.

Az alapja a sertéshús, leggyakrabban lapocka vagy tarja, kisebb darabokra vágva. Ezeket gyorsan megsütik zsírban vagy olajban, hozzáadnak sok reszelt hagymát, tört fokhagymát, frissen őrölt borsot, sót, és néha egy kis paprikát vagy chili-t. Valaki néhány csepp Worcestershire-szószt vagy szójaszószt is ad hozzá az ízek kiemelésére. Mindezt a saját levében párolják, esetleg egy kis húsleves hozzáadásával.

Az eredmény egy ízekkel teli szósz, amely kiválóan illik friss kenyérhez, sült krumplihoz vagy főtt burgonyához. A sertés flamendr ideális étel a hűvösebb napokra – felmelegít és jóllakat.

Érdekes részlet, hogy a recept gyakran nem rendelkezik pontos formával. Minden kocsma, minden háztartás saját változattal rendelkezik. Éppen ebben rejlik a flamendr varázsa – nem egy szigorú recept, hanem inkább egy konyhai megközelítés, amely előnyben részesíti az intenzív ízeket és az egyszerűséget.

Csirke flamendr

Akik könnyebb húsokat részesítenek előnyben, azoknak itt a csirke flamendr. Az alapja csirkemell vagy combfilé, csíkokra vágva. Az eljárás nagyon hasonló a sertéshúsos változathoz – a húst megpirítják, hozzáadják a hagymát, fokhagymát, fűszereket, és mindent puhára párolnak, hogy az ízek összeforrjanak.

A csirke flamendr kevésbé zsíros és gyorsabban elkészül, ami népszerűvé teszi a hétköznapi vacsorákhoz vagy hétvégi ebédekhez. Kiválóan illik akár tésztához vagy tortillába tölteléknek is.

Érdekes, hogy a csirke változat gyakran vonzza a fiatalabb generációt, amely gyors ételeket keres ízletesen, de bonyolult elkészítés és nehéz alapanyagok nélkül. Ugyanakkor ez a flamendr is megőrzi „kocsmás" jellegét – csípős, fűszeres és szaftos.

Flamendr mint a becsületes konyha visszatérése

Abban az időben, amikor egyre több szó esik a minőségi alapanyagokhoz való visszatérésről, a házi főzésről és a felesleges adalékanyagok elhagyásáról, a flamendr szilárd helyet foglal el. Nem tartalmaz bonyolult összetevőket, sűrítőanyagokat vagy mesterséges anyagokat. Lényegében elegendő az, ami a legtöbb ember otthonában megtalálható – hús, hagyma, fokhagyma, fűszerek. És mégis elegendő ahhoz, hogy egy karakteres étel szülessen.

Az egyik ok, amiért a flamendr ismét divatba jön, az a növekvő hangsúly az élelmiszerpazarlás csökkentésére. Ha maradék hús marad az előző napról, könnyen készíthetünk belőle flamendrt. Legyen szó sült sertésről, csirkéről vagy akár növényi alternatívákról, az alapelv ugyanaz marad. Ez egy olyan étel, amely lehetővé teszi a kreativitást és az alkalmazkodást a hűtő tartalmához igazítva.

Ráadásul a flamendr egy történettel rendelkező étel. Mindenki, aki valaha megkóstolta egy hagyományos kocsmában, talán emlékszik arra a hangulatra, amikor frissen csapolt sörrel és jó társasággal szolgálták fel. Ez egy lélekkel teli étel – éppen ezért térnek vissza hozzá az emberek.

Hogyan alakítsuk a flamendrt ízlés szerint

Ha úgy dönt, hogy otthon készíti el a flamendrt, a lehetőségek szinte végtelenek. Az alap marad – darabokra vágott hús, hagyma, fokhagyma, só, bors és egy kevés zsír. De a többi teljes mértékben a képzeletén múlik.

• A csípős ételek kedvelőinek: adjon hozzá friss chili paprikát vagy néhány csepp csípős szószt.
• Vegetáriánusoknak: cserélje le a húst pirított gombára vagy tofu darabokra, és ízesítse hasonlóan a klasszikus flamendrhez.
• Gyerekeknek: vegyen vissza a fokhagymából és borsból, adjon hozzá egy kis édes paprikát, és tálalja burgonyapürével.
• Ünnepibb verzióhoz: adjon hozzá egy kis vörösbort vagy kakukkfüvet a mélyebb íz érdekében.

Egy példa a mindennapi életből mutatja, milyen sokoldalú lehet ez az étel. Alena asszony Vyškovból mondja: „Flamendrt főzök, amikor nem tudom, mit kezdjek a hűtőben lévő hússal. Felvágom, hozzáadom a hagymát, fokhagymát, egy kis borsot, és fél óra alatt kész is van. A legjobb házi kovásszal készült kenyérrel."

Az ő egyszerű megközelítése jól illusztrálja, miért olyan népszerű még mindig a flamendr. Nem a pontos eljárásról szól, hanem az ízről és a kényelemről.

A flamendr így újra a becsületes házi ételek szimbólumává válik, amelyet könnyen a saját igényeinkhez igazíthatunk. Nincs szükség bonyolultságra, csak néhány minőségi alapanyagra, egy kis időre és arra a vágyra, hogy visszatérjünk ahhoz, ami már a nagymamáinknak is bevált.