PMS vs. PMDD avagy mikor több ez, mint csupán hangulatingadozás
Minden nő ismeri ezt az érzést – a menstruáció előtt néhány nappal megváltozik a hangulat, a has tiltakozni kezd, és a fáradtság ok nélkülinek tűnik. Legtöbbünk ezt egyszerűen „csak PMS-nek" nevezi, és várja, hogy elmúljon. De mi van, ha ez nem csupán PMS? Mi van, ha a mindennapi szenvedés mögött valami komolyabb áll, aminek neve, diagnózisa és főleg – kezelése van?
A premenstruációs szindróma, röviden PMS, az egyik legelterjedtebb női egészségügyi téma. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a reproduktív korú nők akár 75%-a szenved különböző intenzitású premenstruációs tünetektől. Ennek ellenére a közönséges PMS és súlyosabb formája – a PMDD, vagyis a premenstruációs diszforikus zavar közötti különbségről meglepően keveset beszélnek. És pontosan ebben rejlik a probléma: sok nő évekig szenved abban a meggyőződésben, hogy panaszai a nőiség normális velejárói, miközben valójában szakember segítségére lenne szüksége.
Próbálja ki természetes termékeinket
Mi történik valójában a testben a menstruáció előtt
Ahhoz, hogy különbséget tudjunk tenni a PMS és a PMDD között, érdemes először megérteni, mi is zajlik a női testben a premenstruációs fázisban. Az egész ciklust a hormonok irányítják – elsősorban az ösztrogén és a progeszteron –, amelyek szintje a hónap folyamán jelentősen változik. A ciklus második felében, az úgynevezett luteális fázisban az ösztrogén csökken, a progeszteron pedig emelkedik. Ez a hormonális mozgás a szerotonin szintjét is befolyásolja, amely egy neurotranszmitter, amely a hangulathoz, az alváshoz és az általános közérzethez kapcsolódik.
Éppen ez a hormonális játék áll a nők által jól ismert tünetek mögött: ingerlékenység, fáradtság, mellkasra érzékenység, puffadás vagy édesség utáni vágy. A legtöbb nőnél ezek a tünetek enyhék, és nem zavarják lényegesen a mindennapi életet. Ez a klasszikus PMS – kellemetlen, de kezelhető. A helyzet azonban alapvetően megváltozik azoknál a nőknél, akiknek agya érzékenyebben reagál a hormonális ingadozásokra.
Éppen ez az érzékenység a hormonális változásokra – nem a maguk a rendellenes magas hormonszintek – a kulcsa a PMDD megértésének. A NEJM szakfolyóiratban megjelent kutatások megerősítették, hogy a PMDD-ben szenvedő nőknek nem feltétlenül eltérőek a hormonszintjeik a többiekéhez képest, de az agyuk másképpen reagál rájuk. Olyan ez, mintha érzékenyebb riasztóval rendelkeznénk – egy kis inger is nagy reakciót vált ki.
Mikor szűnik meg a PMS „csak PMS" lenni
Itt következik az a kulcskérdés, amelyet sok nő feltesz magának – mégis túl könnyen legyint rá. Hogyan lehet felismerni, hogy amit átélnek, az meghaladja a közönséges premenstruációs szindróma határait?
A klasszikus PMS fizikai és pszichés tüneteket egyaránt magában foglal, de ezek általában enyhék, és a menstruáció beköszöntével elmúlnak. A nő ingerékenyebb, fáradtabb vagy kevésbé koncentrált lehet, de képes bemenni a munkahelyére, gondoskodni a családjáról és fenntartani az alapvető társas kapcsolatait. A tünetek kellemetlenek, de nem akadályozzák a normális működést.
A PMDD más kategória. Klinikailag elismert pszichiátriai zavarról van szó, amelyet 2013 óta a DSM-5 diagnosztikai kézikönyv a depressziós zavarok közé sorol. A PMDD tünetei általában 1-2 héttel a menstruáció előtt jelentkeznek, és olyan intenzívek lehetnek, hogy a nő képtelen dolgozni, kapcsolatokat fenntartani vagy gondoskodni magáról. Az ingerlékenység düh kitörésekbe csap át, a szomorúság mély reménytelenséggé válik, a szorongás pedig olyan intenzitást ér el, amely pánikrohamra emlékeztet.
Vegyünk például egy harmincéves tanárnőt, aki minden hónapban körülbelül tíz nappal a menstruációja előtt „más személlyé" válik – ahogyan ő maga mondja. Nem megy be a munkahelyére, mert képtelen kezelni az osztályt. Apróságokon veszekedik a partnerével, majd órákon át sír látható ok nélkül. Gondolatai sötétek, a reménytelenség érzése abszolútnak tűnik. Aztán megérkezik a menstruáció – és ő ismét „ő maga". Ez az ismétlődő minta, amely a ciklus egy meghatározott fázisához kötődik, pontosan az, ami megkülönbözteti a PMDD-t más pszichiátriai zavarktól.
Az Amerikai Pszichiátriai Társaság szerint a PMDD a reproduktív korú nők körülbelül 3-8%-át érinti – vagyis világszerte milliókat, akik talán azt sem tudják, hogy szenvedésüknek neve és megoldása van. Ahogyan Lara Briden, a női egészségről szóló könyvek újságírója és szerzője találóan írta: „A premenstruációs tünetek olyanok, mint a műszerfal jelzőlámpái. Azt mondják, hogy valami figyelmet igényel."
A PMS és a PMDD közötti különbség tehát nem csupán a tünetek intenzitásában rejlik, hanem elsősorban azok mindennapi életre gyakorolt hatásában. A PMDD kulcsfontosságú diagnosztikai feltétele éppen az, hogy a tünetek jelentősen zavarják a nő munkavégzési, szociális vagy személyes működését. Ha egy nő minden hónapban azt mondja magának, hogy „ezt valahogy túléli", miközben elhanyagolja a munkáját, kerüli az embereket, vagy önkárosítással kapcsolatos gondolatai vannak, az egyértelmű jele annak, hogy a helyzet meghaladja azt, amivel egyedül kellene megbirkóznia.
Vannak olyan tünetek is, amelyeket soha nem szabad a „normális PMS részének" tekinteni – ide tartoznak különösen az öngyilkossággal vagy önkárosítással kapcsolatos gondolatok, amelyek sajnos PMDD esetén előfordulhatnak. Ha egy nő ezeket a gondolatokat tapasztalja, még ha csak átmenetileg és a ciklus egy bizonyos fázisához kötve is, az azonnali szakmai segítség nem lehetőség, hanem szükségszerűség.
Hogyan különböztessük meg a tüneteket, és mit tegyünk ezután
Az egyik legpraktikusabb eszköz, amelyet az orvosok és pszichológusok egyaránt ajánlanak, a ciklus és a tünetek nyomon követése legalább két hónapon keresztül. Nem elegendő az az általános érzés, hogy „a menstruáció előtt rosszabb". Fontos minden nap konkrét tüneteket feljegyezni – a hangulatot, az energiaszintet, az alvást, a fizikai panaszokat –, és megfigyelni, hogy az ismétlődő minta a ciklus luteális fázisához kötődik-e. Ha a tünetek rendszeresen a ciklus második felében jelentkeznek, és röviddel a menstruáció kezdete után elmúlnak, ez erős jelzés arra, hogy a probléma hormonálisan meghatározott.
Az áttekinthetőség kedvéért – a PMDD-re utaló tipikus tünetek, amelyek meghaladják a közönséges PMS-t, a következők:
- jelentős hangulatingadozások, sírhatnékság vagy reménytelenség érzése
- erős ingerlékenység vagy düh kitörések, amelyek zavarják a kapcsolatokat
- erős szorongás vagy feszültség, „a határon vagyok" érzése
- az érdeklődés elvesztése a megszokott tevékenységek iránt és társas elszigetelődés
- koncentrációs nehézségek, amelyek befolyásolják a munkát vagy a tanulást
- erős fáradtság vagy álmatlanság
- fizikai tünetek, mint fejfájás, izomgörcsök vagy puffadás, a fentiek kombinációjával együtt
Természetesen néhány ilyen tünet jelenléte önmagában még nem jelent automatikusan PMDD-diagnózist. Ezért az alapvető lépés az orvos felkeresése – ideálisan nőgyógyászé vagy pszichiáteré, akinek tapasztalata van ezzel a problémakörrel. A PMDD diagnózisa klinikai interjú alapján születik, más okok kizárásával (például depresszió, szorongásos zavar vagy pajzsmirigybetegség), valamint a tünetek cikluson belüli nyomon követésével.
A kezelést illetően ma sokkal több lehetőség áll rendelkezésre, mint amennyit a legtöbb nő gondol. A hormonális fogamzásgátló – konkrétan a drospirenont és etinilösztradiolt tartalmazó tabletták – számos országban kifejezetten a PMDD kezelésére engedélyezett, és sok nőnél jelentősen enyhíti a tüneteket. További lehetőség az SSRI csoportba tartozó antidepresszánsok alkalmazása, amelyek szedhetők folyamatosan vagy csak a luteális fázisban – és ez a stratégia is nagyon jó eredményeket mutatott klinikai vizsgálatokban. A gyógyszeres kezelés mellett fontos szerepet játszik a kognitív viselkedésterápia is, amely segít kezelni az érzelmi reakciókat és megváltoztatni a tünetekhez kapcsolódó gondolkodási mintákat.
Az életmódnak is megvan a maga szerepe – és itt olyan területre érünk, ahol minden nő cselekedhet, még mielőtt orvoshoz jut. A kutatások ismételten megerősítik, hogy a rendszeres mozgás, a megfelelő alvás, valamint a koffein, az alkohol és a cukor csökkentése a premenstruációs fázisban mind a fizikai, mind a pszichés tüneteket jelentősen enyhítheti. Hasonlóan hatnak az étrend-kiegészítők is – különösen a magnézium, a B6-vitamin és az omega-3 zsírsavak tudományosan alátámasztott bizonyítékokkal rendelkeznek a premenstruációs panaszok enyhítésére, ahogyan azt például a Journal of Women's Health folyóiratban megjelent elemzés is közli. A gyógynövényes készítmények, mint például a vitex (barátcserje), népszerűek a természetes női egészségápolás területén, és néhány tanulmány pozitív hatásukat jelzi a hormonális egyensúlyra, bár a tudományos bizonyítékok egyelőre kevésbé egyértelműek, mint a gyógyszeres megközelítéseknél.
A pszichés jóllét egész hónapon át tartó ápolása – nem csupán a kritikus napokon – szintén kulcsfontosságú. A stresszkezelési technikák, mint a mindfulness vagy a jóga, csökkenthetik az idegrendszer általános reaktivitását, és ezáltal a premenstruációs tünetek intenzitását is. Végül, de nem utolsósorban: olyan emberek jelenléte a közelben, akik értik és komolyan veszik a problémát, rendkívül fontos a PMS-ben és PMDD-ben szenvedő nők számára.
Sajnos még mindig fennáll a tendencia – és ez nem csak a laikusok, hanem a szakmai közönség egy részénél is megfigyelhető –, hogy a premenstruációs panaszokat „női képzelgésként" vagy „túlzott érzékenységként" bagatelizálják. Ez a stigmatizáció ahhoz vezet, hogy a nők haboznak segítséget kérni, és inkább csendben szenvednek. Holott a PMDD valós, biológiailag meghatározott zavar, amelynek egyértelmű diagnosztikai kritériumai és hatékony kezelése van. Az évekig tartó felesleges szenvedés nem elkerülhetetlen.
Ha egy nő – vagy hozzátartozói – észrevesz egy ismétlődő mintát, amelyben minden hónapban ugyanabban az időszakban jelentős hangulat-, képesség- vagy viselkedésváltozás lép fel, érdemes komolyan venni ezt a jelzést. Nyomon követni a ciklust, feljegyezni a tüneteket, és beszélni az orvossal. Nem azért, mert „gyenge" vagy „túlzottan érzékeny", hanem mert megérdemli, hogy tudja, mi történik a testében – és hozzáférjen a létező segítséghez.
