
Fedezze fel a scone-ok varázsát és azok különféle finom változatait

Törékeny scone-ok - brit klasszikus, amely a magyar asztalokon is helyet kap
Ha azt mondjuk „scone", a legtöbb ember valószínűleg egy nyugodt angol délutánra gondol, finom porcelánnal, teáskannával és egy tányérnyi morzsalékos, aranyszínű finomsággal, amit vajjal és lekvárral tálalnak. Ez a hagyományos brit finomság azonban az utóbbi években utat talál a magyar háztartásokba is – és nem véletlenül. A scone-ok, vagy ha úgy tetszik, angol bucik, nemcsak ellenállhatatlanul finomak, hanem meglepően egyszerűen elkészíthetők is. Legyen szó akár az édes klasszikusról, vagy ha a pikáns, sajtos változat vonz, ez a cikk mindent bemutat, amit a scone-okról tudni kell – a történelemtől a bevált receptig.
Hogyan keletkeztek a scone-ok?
A scone-ok eredete (magyarul gyakran „szkón" vagy „angol buci" néven is ismert) a 16. századi Skóciába nyúlik vissza. Az első említések egy egyszerű, serpenyőben készített süteményt mutatnak, amely idővel a sütőbe került, és elnyerte ma ismert formáját. Hagyományosan a scone-ok kerekek voltak, de később háromszögekre kezdték vágni, hasonlóan a pizzához, különösen az Egyesült Államokban, ahol az édes változat nagy népszerűségnek örvend.
Ma már számtalan változata létezik a scone-oknak – édes mazsolával, csokoládéval vagy áfonyával, de sós is sajttal, fűszernövényekkel vagy akár szalonnával. Nagy-Britanniában a „cream tea" népszerű része, ahol sűrű tejszínnel (clotted cream) és eperdzsemmel tálalják. A modern konyhában azonban a scone-ok reggeli vagy brunch péksüteményként is helyet kapnak, amelyet ízlés és évszak szerint lehet alakítani.
A vaj és a türelem a kulcs
Bár a scone-recept első pillantásra egyszerűnek tűnhet – liszt, vaj, cukor, tojás és sütőpor – a siker a részletekben rejlik. Az alapszabály az, hogy igazán hideg vajjal dolgozzunk, amely a sütés során apró légbuborékokat hoz létre a tésztában, biztosítva a törékenységet és a könnyedséget. Egy másik kulcsfontosságú tényező a tészta helyes kezelése – nem szabad úgy gyúrni, mint a kenyeret, inkább csak finoman össze kell kapcsolni, hogy megőrizze a szerkezetét.
A túlzott keverés „agyonveri" a tésztát, és az eredmény keményebb darabok lesznek a kívánt könnyedség nélkül. Itt rejlik a jól elkészített scone-ok varázsa – kívülről enyhén ropogósak, belülről pedig lágyak és könnyűek kell legyenek.
Ha már a vajról van szó, érdemes hozzátenni, hogy a minőségi alapanyagok alapvető szerepet játszanak. Ha valódi, magas zsírtartalmú vajat és jó lisztet használunk, az eredmény íze jelentősen jobb lesz. Ideális esetben bio vagy helyi alapanyagokat is választhatunk, amelyek nemcsak ízletesebbé, hanem fenntarthatóbbá is teszik az otthoni sütést.
Édes vs. sós
Bár az édes scone-ok klasszikusak, amelyek évtizedek óta népszerűek, egyre többen fedezik fel a sós változat varázsát, különösen a „cheese scone"-okat, azaz a sajtos bucikat. Ezek a sós scone-ok ideálisak nemcsak reggelire, hanem gyors harapnivalóként vagy leves vagy saláta kiegészítőjeként is.
A sajtos scone-ok általában erősebb ízű sajtokkal készülnek – kiváló például az érett cheddar, parmezán vagy mindkettő kombinációja. Gyakran adnak hozzá finom fűszernövényeket, mint a kakukkfű, snidling vagy rozmaring, amelyek további ízréteget adnak a tésztához. Egyes szakácsok egy csipet mustárt vagy cayenne-i borsot is adnak hozzá a pikánsabb változat érdekében.
Érdekes példa lehet egy kis budapesti kávézó esete, amely házi sajtos scone-okat kezdett kínálni a hétvégi brunch menü részeként. Az ügyfelek annyira megszerették őket, hogy ez az egyszerű péksütemény az egyik legkelendőbb termékké vált. „Kezdetben tesztként kínáltuk őket, de az emberek újra és újra kérték. Ma már nem létezik hétvégi menü nélkülük," mondja a kávézó tulajdonosa.
Akár az édes klasszikust lekvárral, akár a sós, sajtos változatot részesíti előnyben, a scone-ok teret adnak a kreativitásnak és a kísérletezésnek. Könnyedén testre szabhatók szezonális alapanyagokkal vagy aktuális ízekkel.
Bevált scone-recept – édes és sós
Hogy ne ragadjunk le csak az elméletnél, két alapreceptet hozunk – egy klasszikus édeset és egy sajtosat a sós péksütemények kedvelőinek.
Édes scone-ok (kb. 8 darab)
Hozzávalók:
- 250 g finomliszt
- 1 evőkanál cukor
- 2 teáskanál sütőpor
- egy csipet só
- 75 g hideg vaj (kockára vágva)
- 1 tojás
- 100 ml tej (plusz egy kevés a megkenéshez)
- mazsola vagy aszalt áfonya ízlés szerint
Elkészítés:
- Keverjük össze a lisztet, cukrot, sót és sütőport egy tálban.
- Adjuk hozzá a vajat, és gyorsan dolgozzuk össze morzsás állagúra.
- Keverjük hozzá a tojást és a tej nagy részét, és formáljuk tésztává (ha túl száraz, adjunk hozzá még tejet).
- Dolgozzuk bele az aszalt gyümölcsöt, ne gyúrjuk túl.
- Nyújtsuk ki 2–3 cm vastag lapra, és szaggassunk ki köröket.
- Kenjük meg tejjel, és süssük 200 °C-on kb. 12–15 percig aranybarnára.
Sajtos scone-ok (cheese scones)
Hozzávalók:
- 250 g rétesliszt
- 2 teáskanál sütőpor
- egy csipet só
- 75 g hideg vaj
- 100 g reszelt sajt (cheddar, gouda, parmezán)
- 1 tojás
- 100 ml tej (plusz egy kevés)
Elkészítés:
- Keverjük össze a lisztet, sütőport és sót egy tálban.
- Adjuk hozzá a vajat, és készítsünk morzsát.
- Keverjük hozzá a sajt nagy részét, a tojást és a tejet.
- Formáljuk tésztává, és nyújtsuk ki. Megszórhatjuk a maradék sajttal.
- Szaggassunk ki köröket vagy vágjunk háromszögeket.
- Süssük 200 °C-on kb. 15 percig aranybarnára.
Mindkét változatot a legjobb még melegen tálalni, például vajjal, krémsajttal vagy lekvárral. Ha előző nap készítjük el, gyorsan felmelegíthetjük a sütőben, és olyanok lesznek, mint frissen.
Egy kis Anglia otthon
Manapság, amikor az a trend, hogy lassítunk és élvezzük az apró örömöket, a scone-ok ideális módot jelentenek arra, hogy élvezzük a nyugalom pillanatait – akár egyedül, akár valakivel együtt. Egyszerűek, mégis különleges hatást keltenek. Elérhető alapanyagokból készíthetők, és számtalan módon testre szabhatók. Ráadásul kiválóan illenek a teához, kávéhoz, vagy akár csak úgy, mint egy meleg jutalom egy esős délután közepén.
Ahogy a brit írónő, Mary Berry egyszer mondta: „A scone-sütés olyan, mint egy ölelés, amit a tányérra helyezhetünk." És nem éppen ez az oka annak, hogy beléjük szeressünk?