Doom scrolling és a negatív hírek okozta szorongás
Mindenki ismeri ezt. Este lefekszik az ágyba, feloldja a telefont, hogy „csak gyorsan megnézze, mi újság", és egyszer csak éjfél van. A hüvelykujj fáradhatatlanul görget a háborúkról, gazdasági válságokról, klímakatasztrófákról és politikai botrányokról szóló hírek között. Semmi sem teszi boldoggá, semmi sem segít jobban elaludni, mégsem tud megállni. Ennek a jelenségnek neve van – doom scrolling – és az emberi pszichére gyakorolt hatása sokkal mélyebb, mint amilyennek első pillantásra tűnhet.
A doom scrolling kifejezés (néha doomscrolling formában írva) különösen a covid-19 világjárvány idején terjedt el, amikor világszerte milliók töltöttek órákat a fertőzöttek és elhunytak számáról szóló aggasztó hírek követésével. Maga a jelenség azonban már jóval korábban létezett. A lényege a negatív hírfogyasztás kompulzív jellege, gyakran a közösségi médiában, amely a tájékozottság érzetét kelti, valójában azonban szorongást, stresszt és tehetetlenségérzetet táplál. És éppen a doom scrolling és a szorongás közötti kapcsolat, vagyis az, hogyan hat a véget nem érő hírciklus a pszichénkre, érdemel figyelmet.
Miért nem tudunk megállni? A válasz mélyen az evolúciós biológiában rejlik. Az emberi agy úgy van programozva, hogy kiemelt figyelmet szenteljen a fenyegetéseknek. Ez a mechanizmus, amelyet negatív kognitív torzításként (negativity bias) ismerünk, hihetetlenül hasznos volt azokban az időkben, amikor gyorsan fel kellett ismerni a ragadozót a bozótban. Ma azonban ugyanez a mechanizmus okozza, hogy a negatív hírek erősebben hatnak ránk, mint a pozitívak. A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban publikált tanulmány kimutatta, hogy az emberek a negatív információkra lényegesen több figyelmet fordítanak, és tovább emlékeznek rájuk. A közösségi hálózatok és hírportálok ezt jól tudják – az algoritmusok úgy vannak kialakítva, hogy erős érzelmeket kiváltó tartalmat kínáljanak nekünk, mert az ilyen tartalom több kattintást, több megosztást és végső soron több reklámbevételt generál.
Így jön létre a tökéletes hurok. Elolvas egy aggasztó hírt, nyugtalanságot érez, és azonnal további információkat keres, hogy ezt a nyugtalanságot enyhítse. Csakhogy a további információk újabb negatív híreket hoznak, a szorongás mélyül, és tovább görget. Ez a mechanizmus hasonló ahhoz, ami a kaszinók játékautomatáinál működik – az intermittáló megerősítés. Időnként talál valami érdekeset vagy hasznosat, ami a ciklusban tartja, annak ellenére, hogy a tartalom nagy része kellemetlenséget okoz.
A mentális egészségre gyakorolt hatások ráadásul nem csupán elméletiek. A 2022-ben a Health Communication szakfolyóiratban publikált kutatás közvetlen összefüggést talált a túlzott hírfogyasztás és a mentális egészség romlása között, beleértve a fokozott szorongást, depressziós tüneteket és alvászavarokat. A tanulmány azon résztvevői, akik napi két óránál többet töltöttek hírkövetéssel, lényegesen magasabb stressz-szintet mutattak, mint azok, akik mértékletesen fogyasztották a híreket. Érdekes módon nem csupán az idő mennyisége számít, hanem a fogyasztás módja is – a közösségi médiában történő passzív görgetés rosszabb eredményekkel járt, mint a konkrét információk aktív keresése.
Képzeljük el például Markot, a harminc éves brünni informatikust. A világjárvány első hulláma idején minden reggel elkezdte ellenőrizni a fertőzési statisztikákat, követni a sajtótájékoztatókat és olvasni a hírportálok cikkei alatti kommenteket. „Azt mondtam magamnak, hogy tudnom kell, mi történik, hogy meg tudjam védeni magam" – emlékszik vissza. Fokozatosan azonban a reggeli ellenőrzés egész napos rituálévá vált. Mark reggeli közben, munkahelyi szünetekben és este az ágyban is híreket olvasott. Néhány hét után észrevette, hogy rosszabbul alszik, ingerlékeny, és nem tud koncentrálni. „Paradox módon kevésbé éreztem magam felkészültnek bármire, annak ellenére, hogy több információm volt, mint bárkinek a környezetemben." Mark története nem kivételes – inkább tipikus. Éppen ez a kontroll illúziója, az az érzés, hogy minél több információnk van, annál jobban felkészülünk a helyzetre, a doom scrolling egyik fő hajtóereje.
Hogyan dolgozik a hírciklus a figyelmünkkel
A modern hírciklus alapvetően különbözik attól, amit a korábbi generációk ismertek. Még húsz évvel ezelőtt a legtöbb ember naponta kétszer fogyasztott híreket – reggel az újságból és este a televíziós híradóból. Volt egy egyértelmű kezdet és vég, egy természetes határ, amely után az ember más dolgokkal foglalkozhatott. Ma a hírciklus folyamatos. A telefonon érkező értesítések bármely órában breaking newst hoznak, a közösségi hálózatok összekeverik a barátok személyes bejegyzéseit az aggasztó címsorokkal, és a tájékoztatás és szórakozás közötti határ elmosódik.
Ezt az átalakulást találóan írta le az amerikai médiateorektikus, Neil Postman már 1985-ben Halálra szórakozzuk magunkat című könyvében: „A médium metafora. Az, ahogyan az információkat befogadjuk, formálja azt, ahogyan gondolkodunk róluk." Postman akkor a televízióról beszélt, de szavai az okostelefonok korában még sürgetőbben érvényesek. A görgetésre optimalizált, rövid, érzelmileg telített hírek formátuma arra tanít minket, hogy a világot a válságok végtelen áradataként érzékeljük, amelyekre semmiféle befolyásunk nincs.
Kulcsszerepet játszik az úgynevezett mean world syndrome (gonosz világ szindróma) is, amelyet George Gerbner kommunikációelméleti szakember fogalmazott meg. Szerinte azok az emberek, akik nagy mennyiségű, erőszakra és katasztrófákra fókuszáló médiatartalmat fogyasztanak, hajlamosak a világot veszélyesebbnek érzékelni, mint amilyen valójában. Ez a torzított szemlélet aztán visszahatva erősíti a szorongást és a további hírek követésének szükségletét – mert ha a világ ennyire veszélyes, akkor tudnod kell, mi történik.
Ebből a szempontból különösen sebezhetőek a fiatalok. Az American Psychological Association 2020-as felmérése szerint az amerikai felnőttek 68%-a nyilatkozta, hogy a hírek stresszt okoznak számukra, és a Z generáció (1997 után születettek) körében ez az arány még magasabb volt. A fiatalok több időt töltenek a közösségi médiában, nagyobb mennyiségű szűretlen tartalomnak vannak kitéve, és gyakran nem rendelkeznek kellően fejlett megküzdési stratégiákkal ahhoz, hogy ezzel a negativitás-áradattal egészségesen tudjanak bánni.
Ugyanakkor nem mondható, hogy a megoldás az lenne, ha teljesen abbahagynánk a hírek követését. A tájékozottság fontos a demokratikus társadalom működéséhez és a személyes életben hozott megalapozott döntések meghozatalához. A probléma nem magában a hírkövetésben rejlik, hanem abban, milyen módon és milyen mennyiségben fogyasztjuk azokat.
Próbálja ki természetes termékeinket
Út az információkkal való egészségesebb kapcsolat felé
Pszichológusok és digitális wellbeing szakértők több olyan megközelítést javasolnak, amelyek segíthetnek megtörni a doom scrolling ciklusát anélkül, hogy információs buborékban kellene élnünk. Nem radikális lépésekről van szó, hanem inkább tudatos szokásokról, amelyek fokozatosan megváltoztatják a médiához fűződő kapcsolatunkat.
Az első és talán legfontosabb lépés a tudatosítás. A doom scrolling nagy része autopilóta üzemmódban zajlik – a telefonért nyúl anélkül, hogy tudatosan döntene róla. Ennek a viselkedési mintának a felismerése önmagában az első lépés a megváltoztatásához. Segíthet egy egyszerű intézkedés, mint például a telefonon töltött idő nyomon követése beépített eszközökkel (Screen Time az iPhone-on vagy Digital Wellbeing Androidon). Amikor valaki látja, hogy napi három órát töltött hír-alkalmazásokban, az gyakran önmagában elegendő motiváció a változáshoz.
Egy másik hatékony megközelítés a hírfogyasztás fix időpontjainak meghatározása. Az értesítések folyamatos figyelése helyett jelöljön ki két konkrét időpontot a nap folyamán – például reggel a reggeli után és délután munka után – amikor megnézi, mi történik a világban. Ezeken az időpontokon kívül kapcsolja ki a hír-alkalmazások értesítéseit. Ez kezdetben nyugtalanságot kelthet (ami önmagában jelzi, milyen erős szokás a doom scrolling), de a legtöbb ember azt tapasztalja, hogy semmi lényeges nem kerüli el a figyelmét.
Fontos szerepet játszik a források kiválasztása is. Alapvető különbség van egy minőségi médiában megjelent elemző cikk olvasása és egy közösségi médiában szenzációs címsor alatti kommentek görgetése között. A minőségi újságírás kontextust nyújt, megmagyarázza az okokat és következményeket, és perspektívát kínál. A közösségi média ezzel szemben gyakran kiragadja az eseményeket a kontextusukból és felerősíti az érzelmi reakciókat. A megbízható források tudatos kiválasztása és a közösségi médiában töltött idő korlátozása jelentősen csökkentheti a hírfogyasztással járó szorongást.
Érdemes megemlíteni az „információs diéta" koncepcióját is, amelyet Clay Johnson szerző népszerűsített azonos című könyvében. Akárcsak az étkezésnél, nem csak a mennyiség, hanem a minőség is számít. Tucatnyi rövid, érzelmileg telített hír fogyasztása egyenértékű a gyorséttermi étkezéssel – gyorsan jóllakat, de hosszú távon árt. A minőségi cikkek lassú, elmélyült olvasása vagy podcastok hallgatása ezzel szemben olyan, mint egy kiegyensúlyozott étkezés – több időt igényel, de jobb érzéssel és valódi megértéssel hagy.
A fizikai aktivitás és a természetben töltött idő további hatékony ellenszerek. Számos tanulmány megerősíti, hogy a szabad levegőn végzett mozgás csökkenti a kortizol (stresszhormon) szintjét és javítja a hangulatot. Amikor érzi a késztetést, hogy a telefonért nyúljon és görgetni kezdjen, próbáljon meg helyette kimenni egy rövid sétára. Nem könnyű – az agy megköveteli a maga stimulációs adagját –, de gyakorlással egyre természetesebbé válik.
Segíthet egy egyszerű technika is, amelyet a pszichológusok „hasznosság-tesztnek" neveznek. Mielőtt megnyitná a hír-alkalmazást, kérdezze meg önmagától: „Konkrét információt keresek, amely segít valamilyen döntést meghozni, vagy csak megszokásból görgetek?" Ha a válasz az utóbbi, zárja be az alkalmazást és csináljon valami mást. Ez a rövid szünet az impulzus és a cselekvés között meglepően hatékony lehet.
És végül – és ez talán a legfontosabb – érdemes emlékeztetni magunkat arra, hogy a világ nem csak az, amit a telefonunk képernyőjén látunk. A hírek természetüknél fogva a kivételes, drámai és negatív eseményeket hangsúlyozzák, mert azok hírértékűek. Senki sem ír cikket arról, hogy ma milliók biztonságban hazaértek a munkából, hogy tudósok ezrei előrelépést tettek súlyos betegségek gyógyszereinek kutatásában, vagy hogy a szomszédságban valaki önzetlenül gondoskodott egy idős emberről. Ahogy Hans Rosling svéd orvos és statisztikus megjegyezte Factfulness című könyvében: a világ sok mérhető szempontból jobb, mint valaha volt – csakhogy ezt a tényt a hírciklus szisztematikusan elfedi.
A doom scrolling és az általa kiváltott szorongás nem a digitális korban való élet elkerülhetetlen ára. Inkább annak következménye, hogy a technológiánk gyorsabban fejlődött, mint az a képességünk, hogy egészségesen bánjunk vele. A jó hír az, hogy mindannyiunknak megvan a lehetősége, hogy ezt a kapcsolatot megváltoztassa. Nem azzal, hogy becsukjuk a szemünket a világ előtt, hanem azzal, hogy tudatosabban, rálátással és mértékkel tekintünk rá. A telefonnak van kikapcsológombja – és néha ez a legegészségesebb gomb, amit megnyomhat.
