Az empanada gasztronómiai híd a kultúrák és generációk között.

Empanada – illatos kirándulás a kultúrák között, ropogós tésztába burkolva

Első pillantásra úgy néz ki, mint egy átlagos sütemény. Valaki talán sós rétesnek, más házi péksüteménynek nézné. Az empanada azonban sokkal több, mint egy recept a szakácskönyvből – ez egy fogás, amely kontinenseket, generációkat és történeteket köt össze. Spanyolországból származik, és mégis ma már Latin-Amerika országaiban nemzeti ételnek számít. Az empanada az otthon, az ünneplés és az ünnepi asztal szimbóluma.

Az „empanada" szó a spanyol „empanar" szóból származik, ami azt jelenti: „kenyérbe vagy tésztába burkolni". És pontosan erről van szó – a töltelék beburkolva vagy megsütve tésztában, többnyire búzából, néha kukoricából, számtalan formában képes örömet okozni az ízlelőbimbóknak. A világ különböző részein ugyanis az empanada másképp ízlik. És éppen ebben a sokszínűségben rejlik a varázsa.

Galíciától egészen Chiléig

A hagyományos empanada gallega, vagyis galíciai empanada, hosszú múltra tekint vissza, egészen a középkorig. Spanyolország északnyugati részén, ahol Galícia található, az empanada a híres Szent Jakab-út zarándokainak tipikus étele volt. Az étel praktikus formája – a töltelék tésztába csomagolva – lehetővé tette a könnyű szállítást és a hosszabb eltarthatóságot. A galíciai empanada hagyományosan nagy süteményként készül, amelyből adagokat vágnak, és halakkal, tipikusan tonhallal, szardíniával vagy tőkehallal, hagymával, paprikával és paradicsommal töltik meg. Ez egy olyan étel, amely tükrözi a tenger közelségét, az egyszerű alapanyagokat és a vidéki származást.

Ezzel szemben Latin-Amerikában, ahová a spanyol gyarmatosítók hozták az empanadát, ez a recept gyorsan alkalmazkodott a helyi ízekhez és hagyományokhoz. Itt az empanadákat sütik és sütik, kisebbek és gyakran street foodként fogyasztják őket. Például Argentínában az empanadák elengedhetetlen részévé váltak minden családi összejövetelnek. A legismertebb változat a empanada de pino, amely Chiléből származik. Ez a változat darált marhahússal, hagymával, főtt tojással, olívabogyóval és néha mazsolával van töltve. Az édes és sós kombináció meglephet, de éppen ez a kontrasztos íz az oka annak, hogy az empanada de pino olyan népszerű.

Míg a galíciai empanadát inkább főételként szolgálják fel, a dél-amerikai változatok gyakran kézbe kerülnek, és az utcákon gyorsételként szolgálnak. És bár stílusukban, tálalási módjukban és töltelékükben különböznek, egy dolog közös bennük – az empanadák mindig a megosztásról szólnak. Az egy asztalnál való találkozásról, az elkészítés öröméről és az illatról, amely betölti az egész házat.

Recept egy empanadához, amely otthon is ízlik

Manapság nem probléma empanadát készíteni még a magyar konyhában sem. Legyen szó akár galíciai változatról ünnepi süteményként, akár különálló kis zsebekről, amelyeket hússal, zöldséggel vagy sajttal töltenek meg, az alap mindig ugyanaz: jó tészta és ízletes töltelék.

Próbálja ki például a klasszikus empanada gallega receptet tonhallal. Szüksége lesz:

• 500 g finomliszt
• 150 ml olívaolaj
• 150 ml víz
• 1 teáskanál só
• 1 tojás a kenéshez

A töltelékhez:

• 2 nagy hagyma
• 1 piros paprika
• 1 zöld paprika
• 2 gerezd fokhagyma
• 300 g minőségi tonhal saját levében (vagy olajban)
• 2 evőkanál paradicsompüré
• só, bors, paprika

A lisztből, vízből, olajból és sóból sima tésztát gyúrjon, és hagyja pihenni egy ideig. Közben egy serpenyőben pirítsa meg a hagymát, paprikákat és fokhagymát, adja hozzá a pürét, majd végül keverje bele a tonhalat. A tésztát ossza két részre, az egyiket nyújtsa ki alsó rétegként, rá terítse a tölteléket, és fedje le a másik tésztarésszel. A széleket jól zárja le, kenje meg tojással, és süsse kb. 35 percig 180 °C-on aranysárgára.

És ha szeretné megkóstolni az empanada de pino-t, készítse el:

• 500 g darált marhahús
• 2 hagyma
• 2 keményre főtt tojás
• marék fekete olívabogyó
• evőkanál mazsola (opcionális)
• só, bors, kömény, őrölt paprika

Pirítsa meg a hagymát, adja hozzá a húst, a fűszereket, és enyhén pirítsa meg, hogy szaftos maradjon. A tésztát készítheti az empanada gallega szerint, de ezúttal vágja ki kisebb körökre, tegyen a közepére egy kanál tölteléket, fél olívabogyót és egy darab tojást. Hajtsa félbe, jól zárja le, és süsse vagy süsse ki.

Az empanadák remekül elkészíthetők vegán vagy gluténmentes változatban is. Hús helyett használjon lencsét, gombát vagy sütőtököt, a tésztát készítheti kukoricalisztből vagy gluténmentes keverékekből. A képzeletnek nincs határa – az empanada ideális étel azok számára, akik szeretnek kísérletezni, de ugyanakkor keresnek valami beváltat.

Az empanada mint híd a kultúrák és generációk között

Ami különlegessé teszi az empanadát, nem csak az íze. Az is, ahogyan bekerül az életünkbe. Sok háztartásban az empanadákat közösen készítik – valaki tésztát csinál, más a tölteléket, megint más összeállítja az egyes zsebeket. Ez egy rituálé, amely összeköti a gyerekeket, nagyszülőket és barátokat. Chilében például az empanada de pino a Fiestas Patrias, a nemzeti ünnep része, és elkészítése a kulturális identitás része.

Egy chilei család elmondta nekünk: „Minden évben összejövünk otthon, beleértve az 500 kilométerre élő nagynénit is, és empanadákat sütünk. Ez a mi módunk arra, hogy együtt legyünk, még ha különböző életet is élünk."

Magyarországon is egyre népszerűbb az empanada. Számos kávézó és bisztró kezdte kínálni szendvicsek vagy quiche helyett alternatívaként. És nem csoda – ez egy étel, amely könnyen szállítható, újramelegíthető, és közben nem veszít ízéből vagy vonzerejéből.

Az empanadák egyúttal ideális inspirációt jelentenek a házi öko-főzéshez. Kombinálják a helyi alapanyagokat, szezonális zöldségeket és minimális hulladékot. A tésztát saját maguk készíthetik, a töltelék gyakran a hűtőszekrény maradékait használja fel, és a tepsiben való sütés több energiát takarít meg, mint az egyes adagok. Ráadásul nagyszerű kiegészítői lehetnek a vegetáriánus vagy vegán étrendnek is.

Legyen szó akár galíciai empanadáról az Atlanti-óceán halas ízével, akár a teljes és fűszeres empanada de pinoról, mindig egy kis kirándulás várja Önt a hétköznapi ízek határain túl. Az empanada olyan, mint egy levél külföldről, tésztába csomagolva – távoli tájak illatát hozza el, de otthon az asztalnál is ugyanolyan jól ízlik.