JOMO az öröm abból, amit lemaradtál
Abban a korban, amikor a közösségi média sosem alszik, és az értesítések egymás után érkeznek, szinte lehetetlennek tűnik kikapcsolni. Minden hétvégén van valahol egy buli, minden este networking zajlik, minden nap valaki valahova készül – és mindezt természetesen dokumentálják az Instagramon. Éppen ebben a túltelített környezetben született meg az a jelenség, amelyet a pszichológusok és kulturális kommentátorok egyre növekvő érdeklődéssel figyelnek: a JOMO, vagyis az örömteli kimaradás érzése.
Talán hallottál már az ellentétéről – a FOMO-ról, azaz a lemaradástól való félelemről. Az az érzés, amikor mások Stories-ait nézed, és hirtelen úgy tűnik, hogy a saját életed unalmas, üres és tele van elszalasztott lehetőségekkel. A JOMO pontosan ennek a spektrumnak a másik végén áll. Nem lemondásról van szó, és nem is társadalmi elszigetelődésről – hanem arról a tudatos és örömteli döntésről, hogy otthon maradsz, visszautasítasz egy meghívást, kikapcsolod a telefont, és közben teljesen elégedett vagy.
Próbálja ki természetes termékeinket
Miért nem működik többé a FOMO motivációként
Ahhoz, hogy megértsük, miért nyert teret a JOMO az elmúlt években, érdemes egy pillanatra megállni az ellentétjénél. A FOMO – Fear of Missing Out – fogalmát körülbelül 2004-ben tette ismertté Patrick McGinnis marketingstratéga. Akkoriban ez egy akadémiai kifejezés volt, amely egy pszichológiai jelenséget írt le. Ma már emberek százmillióinak mindennapi valósága szerte a világon.
A kutatások újra és újra rámutatnak arra, hogy a közösségi média túlzott használata szorosan összefügg a szorongás, az elégtelenség érzésével és a krónikus elégedetlenséggel. A Journal of Social and Clinical Psychology folyóiratban megjelent tanulmány közvetlen összefüggést mutatott ki a közösségi platformokon töltött idő és a depressziós tünetek mértéke között fiatal felnőtteknél. Más szóval – minél inkább figyeljük mások életét, annál kevésbé vagyunk elégedettek a sajátunkkal.
És éppen itt kezdődik a JOMO története. Ez nem marketingesek által kitalált új trend – ez az ember természetes reakciója a túlterhelésre. Anil Dash író és vállalkozó, akit a koncepció egyik első propagátoraként tartanak számon, így fogalmazta meg: „A JOMO az az öröm, amikor azt csinálod, amit csinálni akarsz, ahelyett, hogy azt csinálnád, amit úgy gondolod, hogy kellene."
Ez a megkülönböztetés kulcsfontosságú. A JOMO ugyanis nem passzív – aktív döntés a jelenlétről.
Hogyan néz ki a JOMO a mindennapi életben
Képzeld el Markétát, egy harmincnégy éves brnói grafikusnőt. Minden pénteken különböző rendezvényekre kapott meghívókat – vernisszázsokra, születésnapi bulikra, afterworkökre. Sokáig mindenre elment, mert félt, hogy lemarad valami fontosról, kapcsolatokról, szórakozásról, a tartozás érzéséről. Az eredmény az volt, hogy minden hétvégén kimerülten, energia nélkül tért haza, azzal az érzéssel, hogy valójában sehol sem volt igazán jelen.
Aztán jött egy péntek, amikor úgy döntött, otthon marad. Teát főzött, megnézte azt a filmet, amelyet hónapok óta szeretett volna látni, és korán lefeküdt. Reggel kipihenten ébredt – és meglepő módon – boldogan. Nem maradt le semmi lényegesről. A világ ment tovább, a barátok nem sértődtek meg, és ő maga hosszú idő után jobban érezte magát önmagának. Ilyen a JOMO a gyakorlatban – nem nagy filozófiai forradalom, hanem kis, tudatos döntés arról, hogy előnybe helyezed a saját jólétedet.
Az örömteli kimaradás tehát nem cinizmusról szól, és nem arról, hogy közömbös lennél mások iránt. Arról van szó, hogy megérted: nem minden lehetőség a te lehetőséged. Nem minden esemény érdemli meg a jelenlétedet. És az önmagaddal vagy az igazán fontos emberekkel csendben töltött idő olyan értékkel bír, amelyet nem lehet lájkok vagy Instagram-fotók számával mérni.
Az egészséges életmód kontextusában – és nemcsak a fizikaiéban – a JOMO természetes szövetséges. Az állandó „nem érünk rá" miatti stressz és a társadalmi összehasonlítás nyomása ugyanis az egyik legjelentősebb tényező, amely megzavarja a lelki egyensúlyt. Az Egészségügyi Világszervezet ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy a mentális egészség az általános jólét elválaszthatatlan része, és hogy a krónikus stressznek mérhető hatásai vannak a fizikai egészségre – az immunrendszertől a kardiovaszkuláris funkciókig.
A lassítás tehát nem gyengeség. Ez egy befektetés.
A nem mondás művészete – és az, hogy közben jól érezd magad
Az egyik legnagyobb akadály, amely megakadályozza az embereket abban, hogy életmódként fogadják el a JOMO-t, a társadalmi nyomás. Egy meghívó visszautasítása sokszor érdektelenségnek, sértésnek vagy annak jelének tűnik, hogy az embernek „nincs kedve". Csakhogy alapvető különbség van aféle nem mondás között, amely félelemből vagy lustaságból fakad, és aféle között, amely tudatos döntésből ered.
A tudatos visszautasítás – azaz olyan, amely a saját szükségletek felismeréséből és a saját energia tiszteletéből fakad – az egyik leghasznosabb dolog, amit az ember megtehet magáért. A pszichológusok ezt az egészséges határok fogalmának részeként azonosítják, amelyet az utóbbi években egyre inkább tárgyalnak a kiégés megelőzésével összefüggésben.
Érdekes, hogy a nem mondás képessége és a jó érzés közben szorosan összefügg azzal, mennyire ismeri az ember önmagát. Azok az emberek, akik tisztában vannak azzal, mi ad nekik energiát és mi veszi el azt, sokkal könnyebben döntenek arról, mire fordítsák az idejüket és mire ne. A JOMO tehát nem csupán az eseményekről való lemondásról szól – az önismeretről szól.
A gyakorlatban ez különbözőképpen nézhet ki. Valakinek a JOMO egy telefonmentes vasárnap reggel, egy erdei séta a kollégákkal való brunch helyett, vagy könyvolvasás a feed görgetése helyett. Másnak egy kötelezettségmentes hétvége, csend, főzés, kertészkedés vagy egyszerűen a semmittevés. A lényeg nem a konkrét tevékenység, hanem annak tudata, hogy ez a választás éppen számodra a helyes – és hogy ezért nem kell senkinek elszámolnod.
Ebben a kontextusban érdekes szerepet játszanak az anyagi döntések is. Azok az emberek, akik elsajátítják a JOMO elveit, természetes módon hajlanak az egyszerűbb, fenntarthatóbb életmódra. Kevesebbet fogyasztanak, jobban értékelik azt, amijük van, és a minőségben keresik az örömöt a mennyiség helyett. Nem véletlen, hogy az ökológiai életmód, a slow living és a tudatos fogyasztás iránti érdeklődés párhuzamosan növekszik azzal, ahogy a JOMO egyre szélesebb körben ismertté válik. Ezek a megközelítések közös alapot osztanak – azt a meggyőződést, hogy a kevesebb több lehet.
Éppen ezért válnak olyan koncepciók, mint a fenntartható divat, a természetes kozmetikumok vagy az ökológiai háztartási termékek, egy szélesebb életmód-attitűd részévé, nem csupán múló divatjelenséggé. Amikor az ember abbahagyja az újdonságok hajszolását és tudatosan kezd el válogatni, természetes módon olyan dolgokhoz nyúl, amelyeknek értelme van – mind számára, mind a bolygó számára.
Hogyan kezdj hozzá? Nincs szükség radikális változásra. Elég, ha legközelebb, amikor megérkezik egy meghívó vagy értesítés, felteszed magadnak ezt az egyszerű kérdést: Tényleg én akarom ezt, vagy csak nem akarok lemaradni valamiről, ami esetleg jó lehet? Ha a válasz a második, talán éppen ez az a pillanat, amikor megengedheted magadnak, hogy otthon maradj – és rájöjj, hogy az, amiről „lemaradtál", valójában egyáltalán nem hiányzott.
A JOMO nem magányosoknak való életfilozófia, és nem azoknak szól, akik lemondtak a társasági életről. Ez egy olyan szemlélet, amely fokozatosan utat talál minden korosztályhoz és életstílushoz – a túlterhelt szülőktől a fiatal szakembereken át az idősekig, akik végre abbahagyták, hogy igazolniuk kellene a saját tempójukat. Ez egy csendes forradalom egy olyan korban, amely sosem alszik. És talán éppen ezért olyan felüdítő.
Legközelebb, amikor szombat este otthon ülsz pizsamában egy csésze teával, és nézed a fotókat arról a buliról, amelyre nem mentél el – próbálj meg mosolyogni. Talán éppen azt adtad meg magadnak, amire szükséged volt.
