Hogyan készítsünk otthon kiváló pinsát fölösleges stressz nélkül

Mi a pinsa és miért hódítja meg a pizza szerelmeseinek szívét világszerte

Manapság, amikor egyre többen érdeklődnek a minőségi alapanyagok és a hagyományos eljárások iránt, a gasztronómiai világ egy kis forradalmat él át – és a neve pinsa romana. Ha még nem hallottatok róla, az nem meglepő. Ez a „pizzafélék unokatestvére" Róma környékéről származik, és az utóbbi években csendesen, de kitartóan eljutott a mi asztalainkra is. Sokan, akik megkóstolták, azt állítják, hogy könnyebb, ízletesebb és jobban emészthető, mint a hagyományos pizza.

Mi is tehát valójában a pinsa? Miben különbözik a pizzától? És hogyan készíthetjük el otthon? A válaszokat itt találjátok.

Újra felfedezett római örökség

A „pinsa" szó a latin „pinsere" igéből származik, ami „nyomni" vagy „sajtolni" jelent. Ez a kifejezés azt a módot írja le, ahogyan a tésztát hagyományosan ovális és szabálytalan alakúra formázták. Ez különbözteti meg a pinsát a kerek olasz pizzától, amihez hozzászoktunk.

A pinsa romana azonban mélyebb gyökerekkel rendelkezik, mint gondolnánk. Eredete egészen az ókori Rómáig nyúlik vissza, ahol egyszerű lepényt készítettek csíráztatott gabonákból. A modern változatot csak az elmúlt húsz évben fedezték fel újra olasz pékmesterek, akik ötvözték az ősi elveket a modern táplálkozási megközelítésekkel.

És itt kezdődik a történet, amely megérdemli mindenki figyelmét, aki nemcsak az ízre, hanem arra is kíváncsi, hogy mi kerül a tányérjára.

Tészta, amely meglep

A pizza és a pinsa közötti alapvető különbség a tésztában rejlik. Míg a pizzát általában egyféle lisztből – leginkább búzalisztből – készítik, a pinsa tésztája búza-, rizs- és szójaliszt keverékéből áll. Néha csicseriborsó vagy más hüvelyesek lisztjét is hozzáadják. Az eredmény egy alacsonyabb gluténtartalmú tészta, amely sokkal könnyebb, levegősebb és könnyebben emészthető.

További előnye a hosszú fermentációs idő, amely általában 24 és 72 óra között tart. Ez a módszer nemcsak az ízt emeli ki, hanem lehetővé teszi az enzimek számára, hogy lebontsák a komplex cukrokat és fehérjéket, ezáltal javítva az emészthetőséget és a tápértéket. Sokan, akik pizzafogyasztás után nehéznek érzik magukat, vagy gluténérzékenységgel küzdenek, úgy találják, hogy a pinsa nem okoz számukra problémát. Azonban nem gluténmentes változatról van szó, ami fontos szempont.

Lehet, hogy meglep, hogy a kész pinsa akár 40%-kal kevesebbet nyom, mint a szokásos pizza – és mégis laktat. Ez részben a tésztában lévő magas víztartalomnak (akár 80%), részben annak szerkezetének köszönhető, amely a focacciára emlékeztet, de sokkal levegősebb.

Milyen ízű a pinsa?

A pizzával ellentétben, amelynek tésztája sűrűbb és néha keményebb, a pinsa felülete ropogós, belül pedig hihetetlenül levegős. Az ovális alakja és szabálytalan széle miatt rusztikusabb és otthonosabb hatást kelt. Általában kisebb méretekben készül – ideális egy személy számára –, így könnyen kombinálható többféle változat ízlés szerint.

A pinsára gyakran használnak hasonló alapanyagokat, mint a pizzára, de nagyobb hangsúlyt fektetnek a frissességre és egyszerűségre. Paradicsom, mozzarella, bazsalikom, prosciutto, rukola vagy articsóka – minden kiemelkedik, mivel a tészta nem túl domináns. És éppen az egyszerűség a pinsa egyik legnagyobb erénye.

Az olasz bisztrókban találkozhatunk vele akár főételként, akár megosztásra szánt fogásként – például egy pohár természetes borral. És ez az a pillanat, amikor megértjük, miért hódítja meg a pinsa a szívünket világszerte.

Pinsa otthon? Könnyen megoldható!

Bár úgy tűnhet, hogy a pinsa elkészítése bonyolult, az ellenkezője igaz. Ha rendelkezünk alapvető sütési készségekkel (és egy kis türelemmel), otthon is elkészíthetjük az autentikus pinsát, amely megállná a helyét egy római pékségben is.

Az alap természetesen a tészta, amelyet érdemes előre elkészíteni – lehetőleg előző nap. Ha nincs kedvünk különféle liszteket keverni és kivárni a megfelelő kelesztési folyamatot, léteznek kész pinsa keverékek vagy akár elősütött alapok, amelyeket megtalálhatunk az egészséges élelmiszerboltokban vagy olyan webshopokban, amelyek minőségi alapanyagokra specializálódtak, mint például a Ferwer.

Azonban sokan szívesen kipróbálják a teljes folyamatot elejétől a végéig. Íme egy egyszerű recept a házi pinsára:

Recept házi pinsához (2 darab)

Hozzávalók a tésztához:

• 200 g búzaliszt (ideális esetben 00 típusú)
• 50 g rizsliszt
• 50 g szójaliszt
• 250 ml hideg víz
• 1 g szárított élesztő
• 5 g só
• 1 evőkanál olívaolaj

Elkészítés:

1. Keverjük össze a liszteket, az élesztőt és kb. 200 ml vizet egy tálban. Keverjük, amíg sima tésztát nem kapunk.
2. Adjuk hozzá a sót, a maradék vizet és az olajat. Gyúrjuk 8–10 percig, amíg a tészta rugalmas nem lesz.
3. Hagyjuk pihenni szobahőmérsékleten kb. egy órát, majd tegyük a hűtőbe 24–48 órára.
4. Miután kivettük a hűtőből, hagyjuk a tésztát kb. egy órát „megkelni".
5. Osszuk a tésztát két részre, formázzunk ovális lepényeket, és hagyjuk 15 percig pihenni.
6. Süssük 250 °C-on (vagy pizza beállításon) 6–8 percig előmelegített tepsin vagy kövön – először szárazon.
7. Adjunk hozzá kedvenc alapanyagokat, és süssük további 5 percig.

A kreativitásnak nincs határa – próbáljuk ki például sült sütőtökkel, kecskesajttal és kakukkfűvel vagy a klasszikus paradicsomos alappal és friss mozzarellával.

Pinsa mint egészségesebb alternatíva

Az egyik fő ok, amiért a pinsa népszerűsége a táplálkozási tanácsadók körében is növekszik, az összetétele. Alacsonyabb gluténtartalma, magasabb rosttartalma és hosszabb fermentációja miatt természetesen könnyebb változatot kínál a hagyományos pizzához képest. Míg néhány modern gyorsétterem próbál „egészséges pizzát" kínálni, a pinsa megérdemli ezt a pozíciót a hagyományos módszerek és az átgondolt alapanyagválasztás miatt.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem érezzük magunkat fáradtnak vagy „túltelekítve" utána, amit nemcsak azok értékelnek, akik ügyelnek az alakjukra, hanem azok is, akik egyszerűen csak jól szeretnék érezni magukat étkezés után.

És ami még több – a pinsa ideális azok számára, akik új ízeket szeretnének kipróbálni, miközben fontos számukra a fenntarthatóság. Az alternatív lisztekből készült tészta előállítása, az alapanyagok minimális pazarlása és a helyi forrásból származó szezonális zöldségek felhasználásának lehetősége olyan fogássá teszi, amely harmonizál a modern életstílussal.

Ahogy egy római pékmester mondja: „A pinsa visszatérés a gyökerekhez – de egy olyan ízzel, amely meghaladja a várakozásokat."

A magyar környezetben egyelőre ritkán találkozunk a pinsával, de az idő eljön. Ahogy mutatják az első kávézók és pékségek, amelyek bevették kínálatukba, az érdeklődés növekszik. Sokan nemcsak íze miatt kedvelik, hanem filozófiája miatt is – lassú erjesztés, az alapanyagok tisztelete és a minőség hangsúlyozása.

Abban az időben, amikor elkerülnénk az iparilag feldolgozott élelmiszereket, a pinsa egy kis, de jelentős lépést jelent vissza az egyszerűség és az igazi íz felé. Akár otthon készítjük el, akár egy olasz étteremben élvezzük, egy biztos: a pinsa megérdemli a helyét az asztalunkon.