# Mit jelent a HELLP-szindróma terhességben és hogyan ismerjük fel időben A HELLP-szindróma a terhe
A terhesség a legtöbb nő számára örömteli időszak, tele várakozással, de egyben olyan időszak is, amikor fokozott figyelmet kell fordítani az egészségre. A szövődmények közé, amelyekről keveset esik szó, mégis komoly következményekkel járhatnak, tartozik a HELLP-szindróma – egy olyan állapot, amely meglephet a tünetek gyors megjelenésével és súlyosságával. Bár viszonylag ritka szövődményről van szó, olyan orvosi esetről beszélünk, amely azonnali figyelmet és ellátást igényel.
A HELLP név nem véletlen – egy rövidítés, amely három kulcsfontosságú rendellenességet leíró angol szavakból áll: Hemolysis (vörösvértestek szétesése), ELevated Liver enzymes (emelkedett májenzimek) és Low Platelets (alacsony vérlemezkeszám). Éppen ez a kombináció teszi a HELLP-szindrómát veszélyes állapottá, amely veszélyeztetheti mind az anyát, mind a születendő gyermeket. A szindrómát először 1982-ben írta le Louis Weinstein amerikai nőgyógyász, aki észrevette, hogy egyes terhes nők laboratóriumi leleteinek egy sajátos kombinációja nem sorolható be az akkori ismert diagnózisok közé.
Próbálja ki természetes termékeinket
Ki van leginkább veszélynek kitéve, és miért alakul ki a HELLP-szindróma
A HELLP-szindróma leggyakrabban a terhesség harmadik trimeszterében jelenik meg, jellemzően a 27. és 37. hét között, de előfordulhat korábban is, sőt akár röviddel a szülés után is. A Világegészségügyi Szervezet rendelkezésre álló adatai szerint a súlyos preeklampszia és az ahhoz kapcsolódó szövődmények az összes terhesség körülbelül 2–8%-át érintik világszerte, és a HELLP-szindróma ezek egyik legsúlyosabb formáját képviseli.
A HELLP-szindróma kialakulásának pontos oka még nem teljesen tisztázott, de a szakértők egyetértenek abban, hogy kulcsszerepet játszik a méhlepény és az, ahogyan a terhesség korai szakaszában beágyazódik a méhfalba. Ha ez a folyamat nem megfelelően zajlik le, a méhlepény vérellátásában zavarok keletkeznek, ami gyulladásos reakciók láncolatát indítja el az anya egész szervezetében. Ezek fokozatosan károsítják az ereket, a májat és a vérrendszert. Tehát egy szisztémás betegségről van szó, amelynek ugyan a méhlepényben van az eredete, de az egész szervezetben megnyilvánul.
A HELLP-szindróma kialakulásának fokozott kockázatával rendelkező nők közé tartoznak azok, akik korábbi terhességükben preeklampszián vagy HELLP-szindrómán estek át, a krónikus magas vérnyomással küzdő nők, a cukorbetegek, a vesebetegségben vagy autoimmun betegségekben szenvedők. Magasabb a kockázat az először szülő nőknél és a 35 év feletti nőknél is, de fontos hangsúlyozni, hogy a HELLP-szindróma teljesen egészséges, semmilyen korábbi kockázati tényezővel nem rendelkező nőt is érinthet. Éppen ez a kiszámíthatatlanság teszi különösen alattomossá.
A komolyan veendő tünetek sajnos gyakran összetéveszthetők a szokásos terhességi kellemetlenségekkel. A felső hasfájás vagy a jobb bordaív alatti fájdalom, hányinger, hányás, általános fáradtság és levertség – ezek mind olyan megnyilvánulások, amelyeket sok terhes nő a terhesség normális lefolyásának tulajdonít. Éppen ezért a HELLP-szindrómát gyakran késve diagnosztizálják, ami jelentősen rontja a prognózist. Ahogy Baha Sibai professzor, a preeklampszia egyik vezető világszakértője megjegyezte: „A HELLP-szindróma egy álcázómester – tünetei annyira nem specifikusak, hogy könnyen figyelmen kívül hagyjuk, míg már túl késő nem lesz."
Hogyan ismerhető fel és diagnosztizálható a HELLP-szindróma
A HELLP-szindróma felismerése éppen azért nehéz, mert tünetei számos más állapottal átfednek. A jobb bordaív alatti vagy epigasztrikus fájdalom emlékeztethet epehólyag-rohamra, refluxra vagy egyszerű emésztési panaszokra. A fáradtság és hányinger terhességben annyira megszokott, hogy a nők sokszor nem veszik komolyan. Mégis éppen ezek a látszólag ártalmatlan jelek lehetnek az első figyelmeztető jelzések.
Képzeljük el a következő konkrét helyzetet: egy harmincéves nő a terhesség 34. hetében orvoshoz fordul azzal, hogy „valahogy furcsán érzi magát" – fáj a feje, hányingere van, és nyomást érez a jobb bordaív alatt. Az orvos ezeket a tüneteket könnyen tulajdoníthatná stressznek vagy túlterhelésnek. A vérvizsgálatok azonban riasztó értékeket tárnak fel: vörösvértestek szétesése, jelentősen emelkedett májenzimek és veszélyesen alacsony vérlemezkeszám. A diagnózis egyértelmű – HELLP-szindróma. A korai felismerésnek köszönhetően a helyzet kezelt szüléssel megoldható, és az anya és a gyermek biztonságban van. De nem mindig van ilyen szerencsés vége.
A HELLP-szindróma diagnózisát kizárólag laboratóriumi vérvizsgálatok alapján állítják fel. A klinikai tünetek rávezethetik az orvost a helyes nyomra, de vérvizsgálatok nélkül a diagnózis nem erősíthető meg. Az orvosok elsősorban három mutatót figyelnek: a hemolízis jelenlétét (a vörösvértestek szétesése többek között emelkedett bilirubin- és laktát-dehidrogenáz-szintben nyilvánul meg), a májenzimek – különösen az ALT és az AST – értékeit, valamint a vérlemezkeszámot. Az ún. Mississippi-klasszifikáció szerint a HELLP-szindróma a vérlemezkeszám csökkenésének súlyossága alapján három osztályba sorolható, ahol az I. osztály a legsúlyosabb.
A vérvizsgálatok mellett a vérnyomást is figyelemmel kísérik, mivel a HELLP-szindrómát nagyon gyakran preeklampszia kíséri, azaz terhességi magas vérnyomás vizeletfehérjével társulva. Ugyanakkor a HELLP-szindróma eseteinek körülbelül 15–20%-a preeklampszia nélkül fordul elő, ami még tovább nehezíti a korai diagnózist. Ezért a nőknek nem szabad megvárniuk a magas vérnyomás „klasszikus" tüneteit – ezek hiánya nem zárja ki a HELLP-szindrómát.
Mire kell tehát figyelni, és mikor kell haladéktalanul orvosi segítséget kérni? Az orvosok azt javasolják, hogy a következő tünetek megjelenésekor azonnal forduljunk egészségügyi intézményhez:
- Hirtelen vagy erős fájdalom a has felső részén, különösen a jobb bordaív alatt
- Tartós hányinger vagy hányás a harmadik trimeszterben
- Erős fejfájás, amely nem reagál a szokásos gyógyszerekre
- Látászavarok – elmosódott látás, fényérzékenység, villogó pontok
- Hirtelen arc-, kéz- vagy lábduzzanat
- Általános levertség és szokatlan fáradtság, amely rosszabbodik
Ezek közül egyetlen tünetet sem szabad figyelmen kívül hagyni. Még ha kiderül is, hogy ártalmatlan állapotról van szó, a szülészeti vizsgálat mindig jobb választás, mint otthon várakozni.
A HELLP-szindróma kezelése lényegében egyetlen lehetőség – a szülés. Amint a diagnózis megerősítést nyer, az orvosok általában a terhesség befejezéséhez folyamodnak, akár természetes úton, akár császármetszéssel, az anya és a gyermek állapotától, valamint a terhességi kortól függően. Ha a terhesség túl korai stádiumban van, és az anya állapota megengedi, az orvosok kortikoszteroidokat adhatnak a magzat tüdejének érésének felgyorsítására, és megkísérelhetik a terhességet néhány nappal meghosszabbítani. Minden eset egyedi azonban, és a döntés az általános klinikai képtől függ.
A kórházi kezelés során a betegnek vérnyomáscsökkentő gyógyszereket adnak, szükség esetén vérátömlesztést vagy vérlemezkéket, és gondosan figyelemmel kísérik a máj és a vesék állapotát. A súlyos szövődmények – mint a máj megrepedése, veseelégtelenség, tüdőödéma vagy disszeminált intravaszkuláris koaguláció – kockázata valós, ezért elengedhetetlen a szakosodott intézményben való ellátás.
Hogyan lehet felkészülni a HELLP-szindróma kockázatára
A HELLP-szindróma megelőzése a szó szoros értelmében nem lehetséges – nem lehet megbízhatóan megelőzni. Vannak azonban lépések, amelyek csökkenthetik a kockázatot, vagy hozzájárulhatnak a korai felismeréshez. A rendszeres terhesgondozási vizsgálatok az abszolút alap. Ezeken figyelemmel kísérik a vérnyomás értékeit, a vizelet fehérjetartalmát és az anya általános állapotát. A kockázati tényezőkkel rendelkező nőket még gondosabban kell követni, és bármilyen eltérés esetén haladéktalanul tájékoztatni kell nőgyógyászukat.
Szakmai tanulmányok, például az American Journal of Obstetrics and Gynecology folyóiratban megjelent kutatások azt mutatják, hogy az első trimesztertől alkalmazott alacsony dózisú acetilszalicilsav (aszpirin) csökkentheti a preeklampszia és szövődményei, köztük a HELLP-szindróma kialakulásának valószínűségét a veszélyeztetett nőknél. Ezt a lehetőséget egyénileg kell megbeszélni az orvossal – nem minden nő alkalmas jelölt erre a profilaktikus kezelésre.
Nem kevésbé fontos szerepet játszik az általános életmód. Az egészséges, kiegyensúlyozott, zöldségekben, gyümölcsökben, teljes kiőrlésű gabonákban és minőségi fehérjékben gazdag étrend támogatja az erek és az immunrendszer megfelelő működését. A magnézium, a D-vitamin és az omega-3 zsírsavak megfelelő bevitele összefüggésbe hozható a szervezetben zajló gyulladásos folyamatok alacsonyabb kockázatával. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a megfelelő étrend teljesen megakadályozza a HELLP-szindrómát, de a szervezet általános egészségének támogatása mindig ésszerű lépés.
Azoknak a nőknek, akik már egyszer átestek HELLP-szindrómán, tudniuk kell, hogy a következő terhességben a visszatérés kockázata magasabb – különböző tényezőktől függően körülbelül 3–27%-ra becsülik. Ezért a következő terhesség tervezésekor elengedhetetlen a perinatológussal vagy a rizikós terhességek specialistájával való konzultáció még a fogamzás előtt. A korai megfigyelés beállítása és az esetleges megelőző intézkedések jelentősen befolyásolhatják a terhesség lefolyását és kimenetelét.
A terhességnek egy új élet felé vezető örömteli útnak kellene lennie, és bár léteznek olyan szövődmények, mint a HELLP-szindróma, a tünetek ismerete és a saját testünkbe vetett bizalom a legjobb, amit minden leendő édesanya tehet magáért és gyermekéért. Hallgatni a szervezet jelzéseire, nem lebecsülni a szokatlan tüneteket, és nyílt kommunikációt fenntartani az orvossal – ezek olyan lépések, amelyek kritikus pillanatban valóban megmenthetnek egy életet.
