Nem tetszik az edzés? Találja meg a mozgást, ami illik Önhöz
Mindannyian ismerjük ezt az érzést. Eljön január, az ember fogadalmat tesz, hogy elkezd sportolni, vesz új edzőcipőt, talán még fitneszbérletét is vált – és három hét után minden visszatér a régi kerékvágásba. Az edzőterem unalmasnak tűnik, a kocogástól fáj a térd, az aerobik-csoportfoglalkozások pedig büntetésnek hatnak. Aztán mégis látunk más embereket, akik alig várják az edzést, esőben mennek futni, és közben még mosolyognak is. Mit csinálnak másképp? A válasz nem az erősebb akaratukban vagy a jobb fegyelmükben rejlik – hanem abban, hogy megtalálták azt a mozgásformát, amely igazán illik hozzájuk.
A modern társadalom mozgással kapcsolatos megközelítésének alapvető problémája van. A fitneszipar évtizedek óta győzköd minket arról, hogy az edzésnek intenzívnek, rendszeresnek és látványos eredményeket hozónak kell lennie. Vagy heti ötször jársz edzőterembe, vagy valamit rosszul csinálsz. Ez a szemlélet azonban teljesen figyelmen kívül hagyja az emberi sokszínűséget – a különböző személyiségeket, különböző testeket, különböző életritmusokat. Az a mozgás, amely nem illik a természetünkhöz, soha nem válik a mindennapi élet részévé, bármilyen keményen is erőlködjük magunkat.
Próbálja ki természetes termékeinket
Miért nem szeret minket a mozgás
Mielőtt megoldásokat keresnénk, érdemes megérteni, miért alakul ki egyáltalán az ellenállás a mozgással szemben. A pszichológusok megkülönböztetnek külső és belső motivációt. A külső motiváció – lefogyjunk nyárra, lenyűgözzük a többieket, teljesítsük az orvos ajánlását – rövid távon működik, de gyorsan elillan. A belső motiváció, vagyis a mozgás azért, mert élvezzük, örömet vagy szabadságérzetet nyújt, ezzel szemben hosszú távon fenntartható. A pozitív pszichológia területéről származó kutatások, például Edward Deci professzor rochesteri egyetemi munkája az önmeghatározás-elmélet területén, ismételten megerősítik, hogy a saját érdeklődésből végzett tevékenységek tartósabb eredményeket hoznak, mint a nyomás alatt végzett tevékenységek.
A második ok a múltbeli rossz tapasztalat. Sok felnőtt hordoz magában traumát az általános iskolai testnevelésből – kötelező terepfutások, versengés, amelyen mindig valaki veszített, vagy osztálytársak gúnyolódása. Ezek az élmények mélyen bevésődnek az emlékezetbe, és az agy automatikus kapcsolatot alakít ki: mozgás egyenlő kellemetlen élmény. Ennek a gátnak a leküzdése nem az akarat kérdése, hanem egy új tapasztalatté, amely felülírja a régi mintát.
A harmadik tényező egyszerűen a nem megfelelő tevékenység kiválasztása. Képzeljünk el egy introvertált embert, aki csoportos spinning-órákon erőlteti magát, ahol hangos zene dübörög, és az oktató folyamatosan nagyobb teljesítményre buzdít. Vagy éppen ellenkezőleg, egy olyan embert, aki imádja a társas kapcsolatokat, és csendes stúdióban próbál meditativ jógát. Egyikük sem lesz boldog, függetlenül attól, hogy az adott tevékenység objektívan mennyire egészséges.
Szerepet játszik a biológia és a genetikai hajlam is. Egyes emberek természetesen több gyors izomrosttal rendelkeznek, és rövid, robbanékony teljesítményekben jeleskednek, mint a sprint vagy a súlyemelés. Másoknak a lassú rostok dominálnak, és kitartást igénylő sportágakban tündökölnek. A testet olyan teljesítményre kényszeríteni, amelyre nem lett megalkotva, frusztrációt és kimerültséget hoz elégedettség helyett.
Nem elhanyagolható a mindennapi környezet és a szociális közeg hatása sem. Ha olyan környezetben élünk, ahol az ismerőseink közül senki sem sportol, vagy éppen ellenkezőleg, ahol mindenki ugyanazt az egy sportot csinálja, nehéz megtalálni a saját utunkat. A mozgás nagyrészt társas tevékenység – amit magunk körül látunk, az természetszerűleg formálja saját szokásainkat és meggyőződéseinket arról, mi lehetséges számunkra.
Hogyan keressük azt a mozgást, amely illik hozzánk
Az önnek megfelelő mozgásforma megtalálásának kulcsa az, hogy a kereséshez kísérletként közelítsünk, ne kötelezettségként. Ahelyett, hogy azt mondanánk magunknak: „mostantól futni fogok", próbáljuk meg ezt a megközelítést: „a jövő hónapban kipróbálok három különböző tevékenységet, és megnézem, hogyan érzem magam közben". Ez a gondolkodásbeli váltás csökkenti a nyomást, és teret nyit az igazi felfedezés előtt.
Jó kiindulópont, ha végiggondoljuk, milyen típusú emberek vagyunk az élet más területein. Szereti a természetet és a csendet? A gyalogtúrázás, a terepfutás vagy az erdei kerékpározás természetes kiterjesztése lehet annak, ami már most örömet okoz. Társas típus, akinek szüksége van az emberekkel való kapcsolatra? A csapatsportok, táncórák vagy csoportos edzések kellemes összejövetellé varázsolhatják a mozgást. Analitikus alkat, aki imádja az adatokat és a kihívásokat? A mérhető fejlődéssel járó sportok – időre úszás, bouldering falon való mászás, progresszív túlterheléses erőedzés – pontosan azt a fajta visszajelzést nyújthatják, amely motiválni fogja.
Ahogy Christopher McDougall író és ultramaratonista egyszer mondta: „Mozgásra vagyunk teremtve – a probléma nem az, hogy nem szeret minket a mozgás, hanem az, hogy elfelejtettük, hogyan mozgunk természetesen." Ez a gondolat fontos igazságot hordoz: a mozgás nem a fitneszipar mesterséges konstrukciója, hanem az emberi lét természetes része. Elveszítettük a kötelezettségek, képernyők és az ülő életmód rétegei alatt.
Az alkalmas tevékenység keresésének praktikus eszköze, ha figyelünk arra, mikor érezzük magunkat „flow"-ban mozgás közben – abban a különleges állapotban, amikor az idő másképp telik, és a tevékenység erőfeszítés nélkül áramlik. Mihaly Csikszentmihalyi pszichológus, aki ezt a fogalmat bevezette, a flow-t olyan állapotként írja le, amelyben a kihívás megfelelően kiegyensúlyozott a képességeinkkel. Ha a tevékenység túl könnyű, unatkozunk. Ha túl nehéz, szorongást érzünk. A flow-ban lévő mozgás megtalálása olyan tevékenység megtalálását jelenti, amely enyhén meghalad minket, de nem nyom le.
Vegyük például a negyvenhároméves Lucit, aki egész életében utálta a sportot. Kipróbálta az edzőtermet, a kocogást és a jógát – semmi sem vált be neki. Végül egy barátnője elvitte egy szalsza-foglalkozásra. Ma heti négyszer táncol, és eszébe sem jut edzésnek nevezni. A mozgás társas eseménnyé, az öröm forrásává és az önkifejezés módjává vált számára. Közben a teste magától is átalakult – diéta, kalóriaszámlálás és fájdalmas elszántság nélkül.
Luci tapasztalata nem kivétel – ez a szabály. Azok az emberek, akik megtalálják az igazán hozzájuk illő mozgást, abbahagyják a motiváció hajszolását. A tevékenység identitásuk részévé válik, nem egy kötelezettséglista elemévé.
A megfelelő mozgás keresésekor érdemes a praktikus szempontokat is figyelembe venni. A hozzáférhetőség óriási szerepet játszik – ha egy órányi utazás szükséges az edzésre, mindig lesz kifogás, miért ne menjünk ma. A lakóhelyhez vagy otthonhoz közel végezhető tevékenységeknek a mindennapi életben lényegesen nagyobb esélyük van a fennmaradásra. Ugyanilyen fontos a pénzügyi szempont: a drága felszerelés vagy bérlet olyan nyomást kelthet, amely ismét kötelezettséggé változtatja a mozgást.
A modern technológia ebből a szempontból érdekes lehetőségeket kínál. Az olyan alkalmazások, mint a Nike Training Club, a Strava vagy a különböző online jóga- és pilates-platformok lehetővé teszik, hogy tucatnyi különböző edzésstílust kipróbáljunk anélkül, hogy el kellene hagynunk otthonunkat, vagy nagy pénzt kellene befektetnünk. Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint a felnőtteknek hetente legalább 150 perc közepes intenzitású fizikai aktivitásra van szükségük – és hangsúlyozzák, hogy a mozgás formája teljesen az egyénre van bízva.
Fontos szempont, amelyet a megfelelő mozgás keresésekor gyakran figyelmen kívül hagynak, a napi ritmus és a személyes kronotípus. A pacsirta kiváló eredményeket érhet el a reggeli futással, míg a bagoly szenvedni fog tőle. Olyan időszakban erőltetni a mozgást, amikor a test természetesen fáradt, felesleges küzdelem. A mozgás a megfelelő időpontban – még ha csak egy húszperces ebéd utáni séta is – sokszorosan jobb eredményeket hoz, mint a hősi edzés nem megfelelő időpontban.
Érdemes megemlíteni, hogy a mozgásnak nem kell szervezett sportolás formáját öltenie. A kertészkedés, a nappaliban való tánc, a gyerekekkel való játék vagy a kerékpáros aktív ingázás – mindezek teljes értékű mozgásformák, amelyek kielégíthetik az ajánlott heti fizikai aktivitási adagot, és örömet hozhatnak anélkül, hogy egyetlen lépést tennénk edzőterembe. A viselkedéstudomány területéről származó kutatások azt mutatják, hogy az úgynevezett „strukturálatlan mozgás" hosszú távú egészség szempontjából ugyanolyan értékes, mint a formális edzés, és sok ember számára ráadásul lényegesen fenntarthatóbb.
Ha egészségügyi korlátok nehezítik a megfelelő mozgás megtalálását, érdemes fizioterápiással vagy mozgásspecialistával konzultálni a lehetőségekről. Ők képesek az adott test konkrét igényeihez igazított tevékenységeket javasolni, és segíthetnek leküzdeni a mozgástól való félelmet, amely a múltbeli fájdalomhoz vagy sérüléshez kapcsolódhat.
Végül talán a legfontosabb, hogy engedjük meg magunknak: ne a „helyes" tevékenységet keressük, hanem a „sajátunkat". Ez a kettő nem ugyanaz. A helyes tevékenység a sportmedicina tankönyveiben létezik. A mi tevékenységünk valahol a személyiségünk, testünk, időnk és értékeink metszéspontjában létezik. És ha megtaláltuk, nem lesz szükségünk emlékeztető alkalmazásra, hajtó edzőre vagy újévi fogadalomra. Egyszerűen elmegyünk – mert élvezni fogjuk.
