A csehek felfedezik a biblioterápiát mint önmagukhoz vezető utat
Létezik valami mélyen megnyugtató abban, amikor az ember kinyit egy könyvet, és hirtelen rájön, hogy az oldalakon olvasható történet pontosan azt írja le, amit ő maga is átél. Az az érzés, hogy nincs egyedül, hogy valaki más – talán egy kitalált szereplő vagy egy memoár szerzője – ugyanazon a sötét alagúton ment át, és kijött a másik végén. Éppen ez az élmény alkotja alapját annak a jelenségnek, amely a világban egyre terjed, és lassan Csehországba is utat talál: a biblioterápiának, vagyis az olvasás útján történő gyógyításnak.
A szorongásos zavarok napjainkban a legelterjedtebb mentális betegségek közé tartoznak. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a világon körülbelül 301 millió ember szenved szorongástól, és a covid-19 járvány ezt a számot még jelentősen megnövelte. Csehországban ráadásul tartós hiány mutatkozik pszichiáterekből és pszichológusokból – a szakszerű segítségre való várakozási idők hónapokban mérhetők. Ebbe a térbe lép be a biblioterápia mint kiegészítő, elérhető és meglepően hatékony módszer.
Próbálja ki természetes termékeinket
Mi is valójában a biblioterápia, és hogyan működik
A biblioterápia nem csupán szórakozásból való olvasás. Az irodalom – legyen az szépirodalom, költészet vagy pszichológiai tartalmú ismeretterjesztő könyv – szándékos felhasználásáról van szó az érzelmek feldolgozásának, a saját viselkedés megértésének és a mentális ellenálló képesség fejlesztésének eszközeként. A terapeuta, a könyvtáros vagy egy speciálisan képzett kísérő ajánl egy konkrét címet, amely megfelel az olvasó aktuális lelki állapotának vagy élethelyzetének. Az olvasás ezután önállóan vagy csoportban is zajolhat, és a kulcseleme általában az azt követő reflexió – beszélgetés arról, hogy mit váltott ki a szöveg, milyen érzelmeket hozott felszínre, és mit visz magával belőle az olvasó.
A mögötte álló mechanizmus nem valami varázslat. A pszichológusok az ún. narratív azonosulásról beszélnek – arról az állapotról, amikor az olvasó azonosul egy könyvbeli szereplővel vagy helyzettel, és ezen a kivetítésen keresztül jobban meg tudja érteni saját érzéseit. A történet biztonságos távolságot teremt: az ember képes felfedezni a fájdalmat, a félelmet vagy a szomorúságot anélkül, hogy azok közvetlenül elárasztanák. Ugyanakkor az irodalom új perspektívákat és gondolkodásmódokat kínál, amelyeket az olvasó fokozatosan elsajátíthat.
A brit Reading Agency szervezet a világ egyik legjobban dokumentált biblioterápiás programját működteti – a Reading Well projektet, amelynek keretében az orvosok a rendelőkben könyveket ajánlanak pácienseiknek a mentális egészségügyi ellátás részeként. Az eredmények figyelemreméltóak: az enyhe és középsúlyos szorongással vagy depresszióval küzdő embereknél jelentős javulást mutattak ki egy strukturált olvasási program elvégzése után. A brit modell egyébként nem elszigetelt kísérlet – hasonló kezdeményezések léteznek Írországban, Finnországban és Ausztráliában is.
A kérdés az: miért tartott nekünk Csehországban ilyen sokáig, hogy felfedezzük ezt a megközelítést?
A biblioterápia Csehországban: lassú, de biztos előretörés
Csehországnak mély kapcsolata van az irodalommal. Elég felidézni, hogy 1989-ben egy drámaírót választottunk elnöknek. Ennek ellenére a biblioterápia mint a mentális egészség strukturált módszere nálunk még mindig keresi a szilárd helyét. Míg Nagy-Britanniában a háziorvosok írják fel, és a könyvtárakban speciálisan képzett biblioterapeuták dolgoznak, Csehországban ez a gyakorlat inkább alulról szerveződik – egyéni terapeuták, lelkes könyvtárosok és nonprofit szervezetek szintjén.
A szakterület úttörője nálunk például Mgr. Veronika Štefanová, aki a biblioterápiát gyerekekkel és serdülőkkel végzett munkájában alkalmazza, és rendszeresen képez pedagógusokat és pszichológusokat. Hasonlóképpen dolgoznak egyes könyvtárosok a Könyvtár mint oktatási központ projekt keretében, amelyet a Cseh Nemzeti Könyvtár koordinál. Mindez azonban még inkább jó gyakorlatok szigetcsoportjának, semmint rendszerszintű megközelítésnek tekinthető.
Mindeközben a közérdeklődés növekszik. Elég megnézni, hogyan szaporodtak meg az elmúlt években a pszichológiai irodalomra összpontosító olvasókörök, vagy hogyan terjednek a közösségi médiában azok a közösségek, amelyekben az emberek olyan könyveket osztanak meg egymással, amelyek segítettek nekik megküzdeni a szorongással, a kiégéssel vagy a veszteséggel. Az informális biblioterápia nap mint nap zajlik – az emberek csak eddig nem nevezték így.
Konkrét példa: Jana, egy harminchárom éves brünni projektmenedzser arról mesél, hogyan kezdtek el pánikrohamok gyötörni a covid után. Négy hónapot várt, hogy helyet kapjon egy pszichológusnál. Addig egy barátnője ajánlotta neki Brené Brown A sebezhetőség ereje című könyvét, majd Fredrik Backman A Ove nevű férfi című regényét. „Nem volt a terápia helyettesítője, de olyan volt, mint egy kapaszkodó, amelybe belefoghattam" – mondja Jana. „Megértettem, hogy az érzéseim nem abnormálisak, és ez erőt adott a várakozáshoz." Ez a történet nem egyedi – és éppen az ilyen tapasztalatok segítenek a biblioterápiának kiépíteni azt a hírnevet, amelyet megérdemel.
Melyik könyveket írnak fel gyógyszerek helyett szorongás ellen
Természetesen fontos hangsúlyozni, hogy a biblioterápia nem helyettesíti a szakszerű pszichiátriai vagy pszichológiai ellátást. Súlyos szorongásos zavarok esetén a pszichoterápia és szükség esetén a farmakoterápia kombinációja marad az arany standard. A biblioterápia azonban értékes kiegészítőként működhet – vagy első lépésként abban az időszakban, amikor a szakszerű ellátás még nem elérhető.
Milyen könyveket ajánlanak tehát leggyakrabban ebben az összefüggésben? A szakemberek és a tapasztalt biblioterapeuták általában két kategóriával dolgoznak. Az első a pszichológia és a mindfulness területéről származó ismeretterjesztő kötetek – például Robert L. Leahy kognitív viselkedésterápiával kapcsolatos munkái, Jon Kabat-Zinn kutatásain alapuló tudatossággal foglalkozó könyvek, vagy csehül megjelent művek, mint Daniel Smith Szorongás című könyve. Ezek a könyvek konkrét eszközöket kínálnak: légzőgyakorlatokat, gondolatok átkeretezésének technikáit, a szorongás testi megnyilvánulásaival való munkamódszereket.
A második kategória talán meglepőbb: szépirodalom és költészet. A kutatások ismételten kimutatják, hogy a minőségi irodalom olvasása fejleszti az empátiát, csökkenti a kortizol (stresszhormon) szintjét, és aktiválja az agynak a relaxációhoz kapcsolódó területeit. A PLOS ONE folyóiratban megjelent tanulmány kimutatta, hogy hat perc olvasás 68 százalékkal csökkenti a stressz szintjét – jobban, mint a zene, a séta vagy egy csésze tea. A szépirodalomban a szorongás összefüggésében különösen bevált a nehézségek leküzdéséről, az értelem megtalálásáról vagy az önelfogadásról szóló történetek olvasása. A cseh közegben például jól lehet dolgozni Michal Viewegh műveivel vagy Karel Šiktanc költészetével.
Mindig fontos azonban az egyénre szabás. Ami az egyik olvasónak segít, a másikat hidegen hagyhatja, vagy akár ronthat is az állapotán – például ha túlságosan azonosul a történet negatív aspektusaival. Éppen ezért az ideális az, ha a könyvajánlást szakember vagy legalább képzett kísérő kíséri, aki ismeri az adott embert és helyzetét. Ahogy Neil Frude brit pszichiáter és a biblioterápia úttörője mondja: „A megfelelő könyv a megfelelő időben ugyanolyan hatékonyan változtathatja meg az ember perspektíváját, mint egy óra a rendelőben."
A tisztán terápiás felhasználáson túl érdemes megemlíteni az olvasás megelőző dimenzióját is. A rendszeres szépirodalmi olvasás bizonyítottan növeli az érzelmi intelligenciát és a stressztűrő képességet – pontosan azokat a tulajdonságokat, amelyek segítenek az embernek megbirkózni a mindennapi nyomásokkal, mielőtt azok teljes értékű szorongásos zavarává fejlődnének. Ebből a szempontból az olvasási szokások támogatása valójában közegészségügyi kérdés, nem csupán kulturális.
Csehországban egyre komolyabban kezdenek foglalkozni ezzel a témával. Néhány általános iskola biblioterápiás elemeket vezet be az oktatásba a mentális egészségügyi programok részeként. Néhány kórház és gyógyintézet olvasócsoportokkal kísérletezik a depressziós vagy szorongó betegek számára. A könyvtárakban pedig lassan megjelennek a speciálisan megjelölt polcok, amelyeken különböző élethelyzetekre ajánlott kötetek találhatók – a kiégéstől a gyászon át a párkapcsolati válságok kezeléséig.
Az út ahhoz, hogy a biblioterápia Csehországban ugyanolyan rendszerszintű beágyazottságot érjen el, mint például Nagy-Britanniában, még hosszú. Hiányzik a biblioterapeuták szabványosított képzése, hiányzik a közfinanszírozású egészségbiztosítás általi fedezet, hiányzik a nagyobb tudatosság a háziorvosok körében. Ugyanakkor az is igaz, hogy ennek a megközelítésnek a virágzásához szükséges alapvető feltétel teljesül: a csehek olvasnak. A Cseh Nemzeti Könyvtár felmérései szerint évente legalább egy könyvet olvas a lakosság körülbelül 79 százaléka. Ez hatalmas potenciál, amely értelmes felhasználásra vár.
Talán itt az ideje, hogy ne csupán a szórakozás vagy a művelődés forrásaként tekintsünk a könyvre, hanem olyannak is kezdjük látni, ami valójában mindig is volt: eszköznek az önmagunk, a többi ember és a bennünket körülvevő világ megértéséhez. Olyan korban, amikor a mentális egészség egyre nagyobb kihívást jelent, és a szakszerű ellátás kapacitásai nem tudnak elég gyorsan bővülni, az ilyen perspektívaváltásnak valóban gyógyító ereje lehet.
